3. fejezet

Párnacsata

Kicsit ledöbbentett ez az ajánlat dolog. Mégis mit akarhat? Simon-nal kimentünk a folyosóra, hogy négyszemközt tudjunk beszélni. Mielőtt még kiléptünk volna az ajtón Niall megszólalt: 
- De…de…azért hívattam ide Carly-t, mert beszélgetni akartam vele. – abban a pillanatban olyan volt, mint egy kis óvódás, aki ha nem kapja meg azt, amit akar, elkezd hisztizni. 

- Ne sírjon a szád Niall, lesz még alkalmad Carly-val beszélgetni. – ezzel a mondattal búcsúzott Simon a fiúktól.

A folyosón megálltunk, majd beszélgetni kezdtünk. Pontosabban Simon beszélt, én pedig hallgattam. A lényeg az volt, hogy –mint mindenki tudja- a fiúk nem valami jó táncosok, és a mostani koreográfusok nem igazán bír velük, ezért szeretné, hogy csatlakozzak hozzájuk, mint társkoreográfus. A ráadás az volt, hogy a fiúknak táncosok is kellenek, és ha benne vagyok az egész ötletében, akkor mehet a menet.

Egy kis töprengés után, nem mondtam se nemet, se igent. Bármennyire is szeretném –úgy mondva- ezt az állást, kipihent aggyal át kell gondolnom.

~Niall szemszöge~

Én is jól tudok időzíteni… Odahívom Carly-t az öltözőbe, erre el kellett mennem egy sráchoz ezt-azt megbeszélni… Amikor visszaértem, nagy örömömre ott volt Carly és Simon(?)… Majd elmentek, és így még egy ’sziát’ se tudtam Carly-nak mondani. 
- Hé Niall, ki volt ez a csaj? – kérdezte Zayn. 

- Tudjátok… Ezt a csajt vágtam fejbe az ajtóval. – magyaráztam. 

- És mért hívtad ide? – érdeklődött Louis. 

- Csak úgy… Beszélgetni…

- Hát… meg kell hagyni, egész jó csaj. – álmodozott Harry. – És ahogy észrevettem én is bejöttem neki. – vigyorodott el kajánul, mire Louis az arcába vágott egy párnát. Ezzel a mozdulattal megkezdődött a bandán belüli párna viadal, ami vérre ment. Sajnálatos módon, Liam-ot úgy találtuk el, hogy egy kicsit eleredt az orra vére, így abba kellett hagynunk a mókázást.

Carly… Carly… Carly… Mért jársz folyton az eszemben? Már éjfél is elmúlt és még egy szem hunyásnyit sem aludtam. Folyton Carly jár az eszemben. A szőke selymes haja, a barna szemei… A pillantása a szívemig hatolt. A mosolyáról meg ne is beszéljünk. Amikor csak rá gondolok, átjár a melegség és széles mosolyra húzódik a szám. Létezhet szerelem első látásra? Vagy ez csak álom?  Annyira szeretnék már egy olyan lányt, aki nem azért szeret, mert a 1D tagja vagyok, hanem önmagamért. Most először találkoztam egy olyan lánnyal, azaz Carly-val, aki nem ájult el, mikor meglátott. Nem sikoltozott, nem őrjöngött. Úgy viselkedett, mintha egy átlagos srác lennék. Vagyis, az is vagyok, csak a foglalkozásom, az éneklés tesz olyanná, amilyen vagyok.

~Harry szemszöge~

Meg kell hagyni jó csaj ez a Carly. Kicsit félénk, de látszik a szemében a vadság. Nagyon zavarban volt, amikor bejött hozzánk. Főleg miatt. Jó párszor végig mértem. Nem mondom, hogy nem jutottak eszembe mocskos dolgok, mert akkor hazudnék, de ez úgyis csak egyszeri alkalom volt. Bejött hozzánk… Ott volt… Majd kiment és ennyi… Próbáltam nem rá figyelni, de a szeme sarkából egy folytában csal őt néztem. Ez kölcsönös volt, mivel ki volt gombolva az ingem, így elég jó látványban részesíthettem.

~Carly szemszöge~

Éjfél után zuhantam az ágyba holt fáradtan, de még így se tudtam elaludni. Egy folytában kattogott az agyam. Döntenem kell! Egy jó munka vagy a New York-i Juilliard Egyetem. Azt nem csinálhatom, hogy csak nyáron leszek a bandával, mert annak semmi értelme és nem is fogadnák el. De viszont, ha az egyetemet választom, akkor lemaradok egy lehetőségről, ami álmaim állása. Nem tudom mit kellene csinálnom… Bizonytalan az egész… És ha mind kettőt választom??? Áhh! Képtelenség! Plusz még itt van a tánc tábor is. Hagyjuk inkább… Ez a jövő zenéje, majd holnap kipihenten átgondolom újra a dolgokat. Remélem sikerül jól választanom.