8. fejezet

Chicago

Pár órával ezelőtt értünk Chicago-ba, a szelek városába. Ma van az a nap, mikor Harry-vel randira megyünk. Nagyon izgulok, mert már nagyon régen voltam randin, a gimi első évében. Fogalmam sincs mit vegyek fel… Na meg persze, azt se tudom, hogy hogyan viselkedjek… Segítség! Harry azt mondta, hogy kényelmes ruhában legyek este, mert mozogni fogunk. Mozogni? Ezerszer kérdeztem tőle, hogy hová megyünk, de nem árulta el. Még a kiskutya pofit is bevetettem, de hatástalan volt. Azt mondta, hogy akármilyen cukin is nézhetek rá, akkor se fogja elmondani.

A szálloda szobámba lévő fürdőben lefürödtem. Magamra csavartam a törölközőt és megszárítottam a hajamat, majd kivasaltam és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Hajam után a sminkem következett. Felkentem az alapozót az arcomra és tussal kihúztam a szemhéjamat. Amikor kész lettem, az utam vissza a szobába vezetett. Rózsaszín cicagatyát és fehér pólót vettem fel pár kiegészítő kíséretében. Amikor végeztem mindennel, megnéztem magamat a tükörben. Vajon tetszeni fogok Harry-nek? El sem hiszem, hogy van egy olyan fiú, vagy is két fiú aki érdeklődik irántam. Olyan fura érzés.

-Mehetünk? – dugta be a fejét Harry az ajtón.

-Igen.

Jobban kinyitotta az ajtót, hogy kiférjek rajta, majd mikor kimentünk becsukta utánam. Éreztem égető tekintetét, mikor elsétáltam előtte. Lementünk a pakolóba az autóhoz. Úriember módjára viselkedett. Be- és kiszálláskor is kinyitotta az autó ajtaját és be-/kisegített.

Amikor oda értünk a helyszínre, bementünk egy hatalmas épületben. A nagy fal tárult elém, amin kidudorodó színes kövecskék voltak. Az emberek egy rögzített kötél segítségével mászkáltak a falon.

-Remélem nincs tériszonyod, mert felmegyünk a tetejéig. – végig néztem a falon, ami több mint 10 méteres volt.

Nagyon kevesen tudják rólam, de iszonyatosan félek a magasban. Tornaórán se mertem a kötélen felmászni. Az erkélyre is alig merek kimenni. Sőt, még a hídon is reszketve megyek át. Csoda, hogy a repülő utat kibírtam.

-Hát… - ahogy végig futottak e gondolatok az agyamon, elkapott a hasfájás, amit a hányinger követett.

A szám elé kaptam a kezemet és futottam a mosdó fele. Beérve szépen felavattam a WC-t. Biztos nem nyújthattam valami csodás látványt, de ezt váltja ki belőlem a tériszony.

Amikor kiürült belőlem minden, lehúztam a WC-t és a kézmosóhoz lépkedtem. Megmostam az arcomat és a számat, amit még kiöblögettem. Szerencsére a kabát zsebembe mindig van rágó, így elővettem egy szemet, amit rágni kezdtem.

-Jól vagy? – kérdezte Harry, amikor kimentem a mosdóból.

Egy igazi lány nem tökéletes. Egy tökéletes lány pedig nem igazi.
A magas lányok szexik , az alacsony lányok cukik.

-Mondhatjuk… - álltunk egymással szemben a folyóson és az egyik pillanatban a derekamnál fogva magához húzott.

Összeölelkeztünk. Kezeivel a hátamat simogatta, míg a karjaimat a nyaka köré fontam.

-Ne haragudj, nem gondoltam volna, hogy tériszonyod van. Meg kellett volna kérdezzelek erről. Sajnálom. Gyere, menjünk vissza a szállodába.

Megfogta a kezemet és visszamentünk az autóhoz. Beültünk és a szálloda felé vettük az irányt…

Bekísért a szobámba, ahol átöltöztem –de persze nem előtte- pizsibe és befeküdtem az ágyba. Harry betakargatott és leült mellém az ágy szélére és az arcomat kezdte simogatni. Nem sokára álomba szenderültem.

Éjjel a hasam korgására ébredtem meg. Éhes voltam. Felkeltem az ágyból és a konyhába vettem az irányt. A fiúk szobája előtt mentem el és az egyikből kiszűrődött a lámpa fénye. Mivel nagyon kíváncsi természetű vagyok, így bekukkantottam. Ahogy beléptem a szobába velem szemben volt egy üveg ajtó, amin keresztül kilehetett menni az erkélyre. Az erkélyen ott állt a szöszi, vagyis Niall. Közelebb mentem. Meghallhatta a lépéseimet, mert hátra fordult. Megálltam az ajtóban, majd megkérdeztem tőle, hogy mért nem alszik.

-Nem vagyok álmos és kijöttem egy kicsit levegőzni… - magyarázta és beállt köztünk a csend. – Emlékszel arra az estére? Akkor is ilyen szépen ragyogtak a csillagok, mint most. – mondta maga elé bámulva, majd hozzám fordult. – Nem jössz ide mellém?

-A-a. Tériszonyom van. Nagyon félek ilyen magasban. – A huszadik emeleten kaptunk szobát, így még ablak közelébe se mentem.

-Gyere – nyújtotta a kezét. – Vigyázok rád, megígérem.

A nagy levegővétel után megfogta a kezemet és magához húzott. Nem álltunk teljesen a korlátnál, hanem pár lépésnyire tőle. Niall elengedte a kezemet és a hátam mögé ment. Mellem alatt átkarolt és erős tartott.

-Nyugi, amíg itt vagyok veled, addig nem fog bántódásod esni. – suttogta a fülembe, mire elmosolyodtam és még jobban védelmező karjaiba bújtam.