10. fejezet

- Beléd szerettem Carly. Érted? Beléd szerettem és ez ellen az érzés ellen nem tudok semmit se tenni. – vallotta be az érzéseit.

-Te…te…te…tényleg belém szerettél? – dadogtam zavaromban.

-Igen, és úgy érzem, ha nem lehetsz az enyém, akkor senkié se legyél.

-De nem is vagyok senkié. – ültem le mellé az ágyra.

Nem szóltunk egymáshoz semmit, csak ültünk és meredtünk a távolba. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem vagy mondanom, ezért felálltam és kifele vettem az irányt. Kicsit lesokkolt Niall vallomása. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket táplál irántam.

-Várj Carly! – szólt utánam, mielőtt még kiléptem volna az ajtón.

Megálltam és felé fordultam. Már ő is felállt az ágyról. A szemem megakadt a testén. Láttam már félmesztelenül, de most sokkal jobb látványt nyújtott. A vízcseppek, melyeket nem törölt le, végig folytak kidolgozott felsőtestén. Látványára akaratlanul is alsó ajkamba haraptam.

-Randiznál velem? – kérdezte miközben beletúrt a hajába, ami szinten nagyon jó képet alkotott a fejemben.

Na, most mit csináljak? Harry-vel vagy Niall-lal menjek randizni? Áh, kit érdekel? Kell egy kis izgalom a szürke hétköznapjaimba.

-Szívesen. – mondtam egy mosoly keretében.

Niall-lal való beszélgetés után, úgy döntöttem, hogy én is lemegyek közéjük medencézni, ezért átöltöztem bikinibe. Mivel szégyenlős vagyok és félek mutogatni a testemet, ennek érdekében felvettem egy hosszabb fajta pólót a bikini fölé…

Leültem a medence széléhez és a kissé hideg vízbe belelógattam a lábaimat. Nagyon fehér lábaim vannak… Napozni kellene.

-Nem jössz be? Nagyon jó a víz. – úszott hozzám Niall.

-Hát…

-Gyere! – nyújtotta a kezét.

Levettem a pólómat, amit arrébb dobtam és megfogtam Niall kezét. Óvatosan beleereszkedtem a vízbe, miközben Niall keze a derekamra vándorolt.

-Gyönyörű vagy! – nézett szemeimbe.

-Köszönöm! – pirultam el egy kicsit.

Egy pillanatra megszakítottam a Niall-lal való szemkontaktus és Harry-re vezettem tekintetemet, miközben még mindig Niall karjai a derekamon voltak, az enyém pedig a mellkasán. Harry arcáról sok mindent le lehetett olvasni: harag, irigység és egy kisebb fajta fájdalom. Idő közben Liam hívott minket, hogy menjünk labdázni. Harry nem igazán élvezte a játékot, de most fontosabb volt az, hogy én jól érezzem magamat. Nem olyan emlékek szeretnék, hogy ’x’ és ’y’ fiú haragszik rám, hanem olyanokat, amelyekre visszagondolva elkap a röhögőgörcs, vagy éppen egy mosoly szökik az arcomra.

~Harry szemszöge~

Annyira rosszul esett, hogy Carly Niall karjaiban volt, utána meg ól elszórakoztak a vízben… Nem tudom, hogy Carly-ban milyen érzések kavarognak, de én tényleg szerettem volna úgy megismerni, mint még senki mást. A szőke haja, a gyönyörű barna szeme, a telt rózsaszín ajkai és a tökéletes alakja… Sose fogom elfelejteni. Tudom, nem minden a külső, de a belsője is ragyogó. Úgy csillog, mint egy kristály, ha a nap fénye rávetődik.

Ezt a dolgot mindenféle képen tisztáznom kell vele… És most kapóra is jött egy alkalom. Carly kiszállt a vízből és a törölköző fele tart.

-Carly! – rohantam utána, amennyire csak rohanni lehetett a vizes kövön.

-Hm? – kapta rám a tekintetét.

-Én csak tudni szeretném, hogy akkor most mi van kettőnk közt?!

-Nem tudom… De az biztos, hogy nem alakultak úgy a dolgok, ahogyan szerettük volna, vagyis szeretted volna. – tekerte maga köré a törölközőt, ezzel elrejtve előlem tökéletes testét.

-Ezt meg, hogy érted?

-Gondolj vissza a tegnap estére. Az első randink lett volna és nagyon csúnyám kezdődött és ért véget…

-Akkor nem lesz még egy esélyem, ugye? – kérdeztem bizakodóan, de tudtam előre a választ.

-Hát… - kezdte el mondanivalóját, de nem fejezte be.

-Ne is válaszolj rá, Tekintsük mindent úgy, mintha meg se történt volna. Oké? –erre csak bólintott egyet és mentünk az utunkra, mintha semmi se történt volna.