2014. február 26., szerda

15. fejezet





A körömvágó ollót választottam. Régebben is vagdostam magam, így nem tartottam tőle. Leültem a fürdőkád szélére és az alkaromba vágtam, közel az ütőeremhez, ahol vékony a bőr. Minden vágás kegyetlenül fáj. Amikor már eléggé folyt a vörös vérem, ami már szinte feketének látszott, abbahagytam és csak néztem, hogy milyen gyorsan pereg le a vér a kád oldaláról.
-Szent egek! Te meg mi a jó francot csináltál? – ekkor döbbentem rá, hogy nem zártam be az ajtót.
-Hagyj magamra Harry! – ez is csak szófecsérlés volt.
Az egyik szekrényből kivette az elsősegélycsomagot és leült mellém a kádszélére. Elvette tőlem az ollót és jó messzire elhajította. Megfogta a megsebzett kezemet és vizet engedett rá. Nem tudom melyik volt rosszabb. A vágás vagy a víz csípése a friss sebeken. Miután lemosta a karomat, megtörölgette, hintett rá hintőport és bekötözte.
-Menj be a szobába, addig elrendezem a fürdőt.
Nem hiszem, hogy olyan sok mindent kellett volna elrendeznie, mert a kádba csorgattam a véremet, így csak ki kell veretni belőle a vörös folyadékot. Átöltöztem pizsamába és befeküdtem az ágyba. Pár perc múlva Harry kijött a fürdőből és leült az ágyam szélére és könnyes szemekkel nézett rám.
-Mért kellett ezt tenned? – simogatta meg az arcomat.
-Mert egy csődtömeg vagyok! – elfordítottam a fejemet, hogy ne lásson újra sírni.
-Mért lennél az? – fordította vissza a fejemet maga felé.
-Hallottad miket mondott Brittany, vagy nem?
-Nem érdekel, hogy mit mondott. Ha el szeretnéd mondani , hogy, hogy is van valójában, akkor meghallgatom, de ha nem, akkor lezártam a témát.
Nem tudom, hogy miért, de mindent elmondtam neki. A gimis éveimet, anyukámat, hogy nem tudom miért hagyott el és apukámat, hogy rá mindig számíthatók. Beszámoltam neki arról is, hogy már korábban vagdostam magam, nem csak ollóval, hanem pengével is. Gyógyszert is szedtem, de bevittek a kórházba és időben kimosták a gyomromat.
Harry elképedve hallgatta a történetemet, miközben ő is a könnyeivel küszködött. A mese végén a szívére kötöttem, hogy senkinek se mondja el, amit az imént hallott. Egy ideig csendben néztünk egymásra, majd megszólalt:
-Figyelj, lehet, hogy furán fog hangzani, de szeretném, ha nekem adnád a szüzességedet.
-Hogy mi? – kerekedtek ki a szemem a meglepődöttségtől. 
-Igazad van. Inkább megyek… - felállt és az ajtó felé vette az irányt.
-Várj! – szóltam utána. – Én…én…én… sz…sz…eretném neked a…a…a…adni… - dadogtam.
-Komolyan? – lepődött meg.
-Ühüm. – bólogattam. – De ígérd meg, hogy vigyázni fogsz rám!
-Ígérem!
Harry egész idő alatt nagyon figyelmes és gyengéd volt. Először fájt, mikor belém helyezte magát és még egy pici vér is volt, de ezt a pillanatot átlépve a gyönyör hullámai jártak át.
Sokszor ábrándoztam arról, hogy milyen lesz az első alkalom… Csalódás ért… Kellemes csalódás…
Még ruhában is nagyon szégyenlős vagyok, most meg felfedtem az egész testemet egy fiú előtt. Nagyon zavarban voltam, hogy mit fog szólni hozzám, de megnyugtatott szép szavaival, érintéseivel és csókjaival.
Hogy mért pont Harry? Nem tudom… Csak ő neki meséltem el az egész életemet és máris többet tud rólam, mint bárki más. Egyfajta kötödés-bizalom alakult ki köztünk. Nagyon jó volt az éjszaka és remélem még több ilyenben lesz részem. Nem vagyok szerelmes. Nem táplálok iránta semmi komolyabb érzelmet, de ezen kívül szeretnék még vele átélni több ilyen csodálatos pillanatot.

2014. február 21., péntek

14. fejezet



Három napja, hogy összevesztem Niall-lal és bezárkóztam a szobámba. Csak annyira dugtam ki az orromat, hogy kimenjek levegőzni az erkélyre vagy sétálni az utcára. Na, meg persze enni. Az nap mikor összevesztem szöszikével, egyszer se jöttem ki a szobából. Másnap reggelizni mentem ki. A fiúk már az asztalnál ültek és aggódó tekintettel méregettek. Mindenki megkérdezte, hogy jól vagyok-e -még Niall is(!)-, amire a válaszom azt volt, hogy: nem…
Ma van a koncert napja. Délelőtt a fiúkkal próbáltunk. Észrevehették, hogy valami nincs rendben nálam, mert normálisan viselkedtek. Nem ökörködtek –szokásuk szerint- és, ezért nagyon hálás voltam nekik.
A délutáni koncertre semmi kedvem nem volt ott maradni, de a srácok nem engedtek el. Úgy gondolták, hogyha maradok és bulizok, elszáll minden gondom.
Az öt fiú, mint mindig hatalmas bulit rendeztek és a röhögő görcs is garantál volt.
Na, meg persze más tánc se maradhatott ki. Twerk, harlem shake, gangam style és a fiúk által kitalált ’dino’ mozdulat…
A koncert végén besprinteltem az öltözőbe, mert már a színfalak mögül kiszúrtam Brittany-t az első sorban. Mint kiderült a koncert végén találkozhat a fiúkkal a backstage-ben és fél órán keresztül velük lehet. Nekem meg semmi kedvem vele találkozni…
A koncertnek már több mint egy órája vége, de a fiúk még sehol sincsenek. Gondoltam, hogy utánuk nézek, ezért kimentem a folyosóra. Rossz hiba! Alig mentem két lépést és megláttam Brittany-t. Mint mindig be volt göndörítve a haja és ezer kiló smink az arcán. Mini szoknyában és mély dekoltázsú felsőben volt. A tíz cm-es magas sarkú se hiányzott a lábáról. Menekülés! Alig, hogy visszafordultam és mentem volna, Britt megszólított.
-Carly?! – lassan feléje fordultam és én is köszöntöttem.
-Szia Brittany!
-Ismeritek egymást? – szólalt meg Louis.
-Egy évfolyamba jártunk. – válaszolt, majd felém szegezte a kérdést. – Te meg mit keresel itt? Azt hittem, hogy New York-ba mész és ott is maradsz.
-Hát…tudod…izé… - dadogtam.
-Ő az egyik koreográfusunk. – jelentette ki büszkén Harry.
-Na, ne szórakozzatok! – nevetett fel. – Ez a két bal lábas lotyó a koreográfusotok?
-Na jó! Kezdjük ott, hogy nem lotyó és nagyon jól tud táncolni! – emelte fel egy picit a hangját Harry.
-Igaz, tényleg nem lotyó, mert még senki se járt a bugyijában. Ugye Carly?
-Hát… - nem tudtam mit mondani, mert szégyelltem.
-Jaj, ne haragudj. Azt hittem, hogy mindent tudnak rólad a fiúk, de ezek szerint nem… Akkor a többi dolgot nem is mondom… Csoda, hogy apád nem tagadott még le. Az anyádról meg ne is beszéljünk. Biztos a sarkon szedte fel apádat.
Ki tudnám nyírni, azt aki így beszél a szüleimről. Lehet, hogy anyám elhagyott a születésem után, de biztos meg volt rá az oka.
-Na mi az? Elvitte a cica a nyelvedet? – kérdezte nyávogós hangján.
Elegem volt. Bemenekültem az öltözőbe, neki dőltem a falnak és addig csúsztam lefele, míg a seggem le nem ért a földre. A könnyeimet nem is tudtam és nem is akartam visszafogni. Hagytam, hogy a könnyek végig csorduljanak az arcom minden egyes szegletén. Azt hittem vége a megaláztatásoknak, de tévedtem. A fiúk semmit se tudtak a múltamról és nem is akartam nekik mesélni róla. Azt szerettem volna, hogyha olyannak ismernek meg, amilyen valójában vagyok és nem olyannak amilyen a gimiben voltam.
Tádám…zsipp-zsupp…csiribi-csiribá… és megjelent Brittany. Két mondatában elmondta az egész életemet a fiúknak, amit nem szerettem volna, hogy megtudjanak. Ebből is látszik, hogy nem tündérmesében vagyunk.
-Carly! – rontottak be a fiúk.
-Jól vagy? – guggolt le hozzám Harry és egy zsepit adott, amire nagy szükségem volt.
Kifújtam az orromat és letöröltem a könnyeimet.
-Hol van Brittany? – kérdeztem.
-Ne törödj vele! Gyere! Állj fel! – jött oda Zayn, aki felsegített.
A srácok gyorsan átöltöztek, ittak pár kortyot és mentünk haza. Haza?! Jó is volna…
A lakosztályba beérve egyből a szobába vettem az irányt, azon belül is a fürdőben. Olló vagy gyógyszer? Olló vagy gyógyszer? Megálltam a bútorzat előtt és gondolkoztam, hogy mivel tudnék magamnak nagyobb kárt okozni. A körömvágó ollót választottam. Régebben is vagdostam magam, így nem tartottam tőle. Leültem a fürdőkád szélére és az alkaromba vágtam, közel az ütőeremhez, ahol vékony a bőr. Minden vágás kegyetlenül fáj. Amikor már eléggé folyt a vörös vérem, ami már szinte feketének látszott, abbahagytam és csak néztem, hogy milyen gyorsan pereg le a vér a kád oldaláról.

2014. február 15., szombat

1. Díj





Nagyon szépen köszönöm a díjat Mollynak!

Szabályok: 
1. Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat! 
2. Írj magadról 11 dolgot! 
3. Válaszolj 11 kérdésre! 
4. Írj 11 kérdést! 
5. Küldd tovább öt embernek!

11 dolog rólam:
  1.    Minden nap hallgatok zenét
  2.    Szeretem a körte ízű milka csokit
  3.    A kedvenc sorozatom az Agymenők
  4.    Van egy kutyám
  5.    A telefonom nélkül nincs élet
  6.    Kis koromban balerina szerettem volna lenni
  7.    London a kedvenc városom
  8.    Szőkére szeretném festetni a hajamat
  9.    Szeretek új emberekkel megismerkedni
  10.  Röplabdázok 
  11.  Imádok táncolni és énekelni
 
 Kérdések és válaszok:

1. Milyen zenei műfajt kedvelsz?
Pop

2. Ki/kik a kedvenc énekesed/énekeseid?
Ciara, Miley Cyrus, Eric Saade, Conor Maynard

3. Mi/mik a kedvenc számaid tőle/tőlük?
Ciara: Like a boy
Miley Cyrus: Wrecking ball
Eric Saade: Image
Conor Maynard: R U Crazy

4. Ha jellemezned kéne egy szóval a zenét, mi lenne az?
Boldogság

5. Ki/kik a kedvenc színészeid/színésznőid?
Jennifer Aniston, Adam Sandler

6. Milyen könyvet olvastál utoljára?
Decemberi fellángolás

7. Szereted a könyvek által adaptált filmeket?
Igen

8. Mi a kedvenc filmed jelen pillanatban?
A végzet ereklyéi - Csontváros

9. Milyen sikereket szeretnél elérni az életedben?
Céget szeretnék alapítni

10. Tudja valaki a baráti körödből, a családodból, hogy írsz?
Nem.

11. Milyen nyelveken szeretnél beszélni?
Spanyol

Kérdéseim:
  1.    Hová utaznál el szívesen?
  2.    Van olyan dolog amit nem bocsátanál meg a legjobb barátodnak sem?
  3.    Szerinted mi kell ahhoz, hogy boldog életed legyen?
  4.    Ha egy hetet eltölthetnél, ingyen bárhol. Hol töltened?
  5.    Mi szeretnél volna lenni kiskorodban?
  6.    Melyik szavakkal jellemeznéd saját magadat?
  7.    Mit tennél bele egy időkapszulába?
  8.    Melyik sztárral cserélnél életet?
  9.    Mi inspirál téged az életben?
  10.  Kedvenc zenéd?                     
  11.  Kedvenc édességed?

Akiknek küldöm: