9. fejezet

Mért nem lehet befolyásolni az érzéseinket? Harry-vel voltam randizni, ami rosszul sült el, most meg Niall karjaiban vagyok.

Olyan jó lett volna Harry-vel lenni. Valamit csinálni közösen, beszélgetni, ismerkedni, de mint már megszokhattam volna, nem jött össze semmi se.

Niall karjaiban, pedig olyan jó érzés lenni. Érezni az illatát, nyakamon a szuszogását. Szorítása kicsit erős, de legalább érezteti velem, hogy nem kell félnem a magasságtól.

Választanom kellene a két fiú között, mert így nem mehet tovább… Harry-vel már elcsattant két csók, de Niall-lal még egy se. Lehet, hogy meg kellene csókolnom és annak függvényében dönteni? Áhw!!! Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, mert mind két sráccal olyan jó… Elég legyen! Összeszedem minden erőmet és egyszerűen csak megcsókolom. Oda hajolok hozzá és adok egy csókot a szájára. Nem lehet olyan nehéz megtenni! Túl sokat agyalsz csajszi! Csináld! Képes vagy rá!  

-Niall! – távolodtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Igen?!

Lefagytam. Egy szó se jött ki a számon. Minden bátorságom elszállt. Álltam előtte, mint egy hülye gyerek. Éreztem, hogy a nézésétől elvörösödik az arcom, ezért lehajtottam a fejemet. Pár pillanat múlva odalépett hozzám. Ujjaival, államnál fogva felemelte a fejemet és a szemembe nézett. Megsimogatta az arcomat és a homlokomra nyomott egy puszit.

-Ideje aludni. Későn van!

Már az ágyban feküdtem, amikor rájöttem, hogy még mindig éhes vagyok, mert nem ettem semmit… Hagyjuk, majd reggel eszem…

Édes álmomat egy fiú hangja zavarta meg. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy kelljek fel. Nagy nehezen, de kinyitottam a szemeimet. Harry mosolygós arcával találtam magam szemben. Jó reggelt-et kívántam neki, mire egy puszit nyomott a számra. Azért jött be, mert hozott nekem reggelit, hogy kárpótoljon a tegnap este történtek miatt. Milyen édes. Felültem az ágyban és alaposan szemügyre vettem a reggelit. Gyümölcsök, vaníliás croissant és narancslé.

Abban a pillanatban, amikor neki álltam volna reggelizni, Niall bejött a szobámba semmi féle kopogás nélkül.

-Hát te? – kérdezte Harry, miközben felpattant az ágyamból.

-És te? – kérdezett vissza Niall igen csak meglepődve.

-Carly-nak hoztam reggelit. – mondták egyszerre és rám szegezték a tekintetüket.

Nem tudtam mit mondani. Tekintetem a két fiú között cikázott.

-Hát… Remélem ízlik a reggeli! – ezzel a mondattal Niall kiment és erőteljesen becsapta maga mögött az ajtót.

-Niall! – kiabáltam utána.

-Hagyjad! Inkább egyél. – szólalt meg Harry.

-Elment az étvágyam. Sajnálom.

Arrébb tettem a tányért, majd felálltam és bementem a fürdőbe. Olyan furán viselkedett Harry, mintha csak magának akarna…

Lezuhanyoztam, megcsináltam a hajamat és visszamentem felöltözni a szobámba. A párnámon egy cetli ficánkolt.

,,Sajnálom a tegnap estét! Megpróbáljuk még egyszer? xx Harry

Elolvastam és ott is hagytam, mert nem igazán tudott foglalkoztatni. Sokkal jobban érdekelt, hogy mi van Niall-lal. A szobámból kilépve láttam a srácokat készülődni, mert interjúra mentek. Niall levegőnek nézett, míg Harry figyelemmel követte minden egyes mozdulatomat…

Niall egész nap került. Amikor oda mentem hozzá, hogy beszéljek vele elkezdett bunkósodni és ott hagyott...

Este a fiúk lementek a szállodai medencébe fürödni, míg én a konyhában tettem-vettem magam. Sütit sütöttem, a kedvencemet, azaz muffint. Közben Niall visszajött és bement a szobájába. Na, most addig nem menekül, amíg el nem mondja, hogy mi a gondja. Bementem a szobába és bezártam magam után az ajtót.

I love you [katt]

-Mit csinálsz? – kérdezte meglepetten.

-Addig nem mész ki ezen az ajtón, amíg el nem mondod, hogy mi a frász bajod van! – mondtam szinte már kiabálva.

-Komolyan tudni szeretnéd, hogy mi bajom van? – erre csak bólintottam. – Te vagy a bajom. Egyik nap csókolózol Harry-vel most meg reggelit visz neked, és te még azt állítod, hogy nem vagytok együtt?! Mi ez ha nem kapcsolat?

-Akkor se vagyunk együtt… - mondtam halkan lehajtott fejjel.

-Szerinted… De már nem tudom elviselni, hogy Harry körülötted hemzseg… Beléd szerettem Carly. Érted? Beléd szerettem és ez ellen az érzés ellen nem tudok semmit se tenni.