19. fejezet

~Niall szemszöge~

Mi lenne velem Louis nélkül? Koncert előtt beszélgettünk és elmesélte, hogy beszélt Carly-val. Mint kiderül, azért szakított –ha azt szakításnak lehet nevezni-, mert hagyta, hogy egy srác üzenete.

Lelkiismeret furdalásom van. Nem úgy kellett volna beszélnem Carly-val, ahogy. Nagyon megbánthattam szegénykét, de most kvittek vagyunk, mert ő is megbántott.

Carly azt is megosztotta Louis-szal, hogy idézem: ,,Niall-lal szeretnék lenni, de minden esélyemet elszúrtam nála!” Esélyek? Pf! Ha ő tudná, hogy mennyire vágyom rá?!

Ennek a mondatnak a hallatára, úgy megörültem, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. De még se mehetek úgy hozzá, hogy: ,,Oh, tudom miket mondtál Louis-nak..És igen, én is veled szeretnék lenni…” Nem! Carly semmiképp se tudhatja meg, hogy beszéltem Louis-sal. Valahogyan meg kellene lepnem és visszahódítanom, de nem olyan szöveggel, hogy: ,,Mától te és én egy pár!” A-a. Szeretném, ha emlékezetes második első randi lenne. De még mielőtt mindenbe belekezdenék, először is, bocsánatot kell kérnem tőle…

A színpadon pörögtünk, mint mindig. Carly és Perrie –Zayn menyasszony-, a színpad szélén álltak és élvezték az előadásunkat. A koncert közepe fele Carly eltűnt. Nagyon érdekelt, hogy mégis hová mehetett, de nem rohanhattam ki, hogy megkeressem…

A koncert végén, leérve a színpadról Perrie felé vettem az irányt, hogy megkérdezzem, hol van Carly. Azt mondta, hogy haza ment, mert nem érezte jól magát…

Szállodában:

Beérve a szobába egyszerre megpillantottam Carly-t. A fotelban ült és egy párnát szorongatott a kezében, miközben édesen szunyált. Nem akartam, hogy elzsibbadjon, ezért bevittem a szobájába. Finoman leraktam az ágyra, hogy ne ébredjen fel, de nem sikerült.

-Niall? – nyitotta ki a szemeit.

-Sh! Aludj nyugodtan! – megsimogattam a fejét és indultam az ajtóhoz.

-Várj! – szólított meg, mire visszafordultam. – Maradj itt! Kérlek!

Mondatára elmosolyodtam és befeküdtem melléje. Fejét a mellkasomra tette, miközben átöleltem és a hátát simogattam.

-Ne haragudj rám! – felült és kérdően nézett rám. – Sajnálom, amiket délután mondtam… Meg tudsz nekem bocsájtani?

-Ha te megbocsájtasz, akkor én is! – mosolyodott el.

Bólogattam, hogy igen, majd felültem hozzá. Mélyen a szemébe néztem, miközben a füle mögé simítottam egy tincset egy kósza szőke tincset. Kicsit zavarba jött, mire lenézett. Örültem neki, hogy ezt mind én váltom ki belőle. Ujjammal, az állánál fogva felemeltem a fejét és gyengéden megcsókoltam. Először egy kicsit meglepődött, de viszonozta a csókomat. Nem dugtuk át egymás szájába a nyelveinket, és nem is túrtunk egymás hajába sem. Szolid volt a csókunk. A pillanatnak pont megfelelő. Csókunk után homlokunkat összedöntöttük.

-Tudom, hogy nem ez a megfelelő pillanat és nem is randin vagyunk, de kérdezni szeretnék valamit! – eltávolodtam, hogy a szemébe tudjak nézni. – Leszel a barátnőm? – az arcáról meglepődöttség tükröződött, de elmosolyodott, mitől kivirult az egész arca.

-Igen, de egy feltétellel! – komolyodott el az arca.

-Neked bármit! – Kicsit megijedtem, hogy mégis mit akarhat, de a válaszától mosolyognom kellett.

-Ha csinálsz nekem holnap reggelit! – komolyan szerette volna közölni, de a végén elvigyorodott.

-Persze, hogy csinálok!

Összebújva visszafeküdtünk az ágyba és mindenféléről beszélgettünk. Még jobban megismerkedtünk, beszéltünk az élet nagy dolgairól, nevetgéltünk… Lényegében jól éreztük magunkat egymás társaságában. Időközben megszomjaztunk és csak energiaital volt a hűtőben. Megittunk egy-egy üveggel, majd rájöttünk, hogy nem fogunk tudni elaludni. A pillanat hevében felvetettem azt az ötletet, hogy menjünk ki sétálni az utcára. Felvettük a kabátunkat, mert eléggé hideg volt, még cipőt is húztunk és indultunk is a nagyvilágba. Kilépve a szálloda ajtaján a hideg őszi levegő megcsípte az arcomat. A szél is erőre kapott, így még jobban összehúztam a kabátomat. Kezeimet a zsebeimbe dugtam, mire Carly átkarolta az egyik karomat és lassú léptekkel indultunk a végtelenbe. Nem figyeltük az utat. Arra mentünk, merre a lábaink vittek. Úgy gondoltuk, hogyha eltévedünk, akkor hívunk egy taxit, ami visszavisz a szállodába.

Utunk egy bulizó hely előtt vezetett el. Néhány tini lány, pár rosszarcú fiútól vett drogot. Azt is hozzá kell tenni, hogy mindegyikük ittas állapotban volt, mert bűzlöttek az alkoholtól. Azt megállapítottuk, hogy nagyon rossz környékre keveredtünk, így sietősebbre vettük a sétát. Az egyik sarkon befordultunk, de nagyon rossz ötlet volt, mert zsákutcába értünk. A zsákutcával nem volt gond, hanem csak azzal, hogy azok a drog árus srácok utánunk jöttek.

-Hé haver, dögös a cicababád! Odaadhatnád pár menetre, jól meghúznám! – szólt az egyik miközben Carly felé kacsingatott.

-Niall, én félek! – bújt hozzám jó szorosan.

-Nyugi, nem lesz semmi gond! – nyugtattam, majd a hátam mögé toltam, hogy ne essék bántódása.

Hazudnék, ha azt mondaná, hogy én nem voltam beparázva, de sokkal jobban féltettem Carly-t. Ők hárman voltak, mi pedig ketten. Rossza arány. Főleg, hogy egy lány is van.

-Húzzatok el innen! – szóltam rájuk, de sajna nem hatottam rajuk, mert nem mentek el, hanem még inkább közelebb jöttek.

-Nyugi tesó, csak egy menetet akarunk a barátnőddel! – kajánul vigyorogtak.

Legszívesebben oda mentem volna hozzájuk és jól képen töröltem volna mindegyiket, de ezzel is ártottam volna magamnak és Carly-nak, így megőriztem a türelmemet.

-Egy újjal se fogtok hozzá nyúlni! – toltabb még hátrébb Carly-t, mert ők egyre közelebb és közelebb jöttek.

Gondoltam, hogy higgadtam megbeszéljük a dolgokat, de mivel részegek voltak, így esélytelen volt velük normálisan beszélni és sajnos kezdett eldurvulni a dolog. Azt már letisztáztam magamban, hogy ebből verekedés lesz. Abban a pillanatban bármire képes lettem volna, csak is azért, hogy Carly-nak ne essen baja. A fiúk talán két méterre voltak tőlem. Nem hátráltam meg, mert abból még nagyobb gond lett volna. Ott álltam, mint a cövek és figyeltem mindenegyes mozdulatukat. Az is átfutott az agyamon, hogy összevernek, ott hagynak, Carly-t pedig megerőszakolják. Az egyik srác, akinek a legnagyobb szája volt, ő jött a legközelebb. A mozdulataiból adódva meg akart ütni, de nem tette, mert abban a pillanatban megszólalt egy fülsiketítő hang. Az átlagos dallam jelezte, hogy itt vannak a rendőrök. A három fiú, futásnak eredt, de az egyenruhás férfik gyorsabbak voltak. Ki se értek a srácok a zsákutcából, de már elkapták őket. Carly odaszaladt hozzám és jó szorosan megölelt. Közben egy rendőr is odajött hozzánk. Megkérdezte, hogy jól vagyunk-e, és azt tanácsolta, hogy menjünk haza. Nem kellett neki kétszer mondani. A sokk hatása alatt voltunk még mindig, főleg Carly, így ott álltunk összebújva egy ideig.

-Köszönöm, hogy megvédtél! – nézett fel rám könnyes szemekkel.

-Érted bármit! – pusziltam meg feje búbját. – De most menjünk haza.

Kimentünk a zsákutcából és leintettünk egy taxit. Nagyon elkóborolhattunk, mert több mint fél órába tellett visszajutni a szállodába. Az autóba Carly-val összebújva ültünk. Próbáltam megvigasztalni, mert még mindig a könnyeivel küszködött. Eltartott egy ideig, de sikerült egy mosolyt csalni az arcára. Tudtam, hogy ez csak álca, de legalább nem sírt.

A szállodai szobába érve levetkőztünk. Calry megkért, hogy aludjak vele, mert ezek után nem akart egyedül lenni, ami teljesen érthető volt. Összebújtunk és úgy csöppentünk az álmok világába…

Reggel nehézkesen, de felébredtem. Nem bírtam kinyitni a szemeimet, ezért tapogatózni kezdtem, hogy hol lehet Carly. Amikor sehol se észleltem kinyitottam a szemeimet és körbenéztem. Nem volt sehol. Még az ágy mellé is lenéztem, hogy nem löktem-e le. A jelek szerint nem. Még egy picit vizslattam a földet és közben elbambultam. Rossz ötlet volt.

-Niall, te meg mit csinálsz? – kérdezte valaki a hátam mögül, mire felriadtam és leestem az ágyról. – Nem esett semmi bajod? – jött oda hozzám az illető, miközben még mindig a padlón hevertem. A megijesztőm Carly volt. Mégis ki más lett volna? – Jól vagy? – kérdezte aggódó tekintettel.

-Dejavu! – ennyit bírtam mondani?

-Hogy mi? – kezdett el kuncogni, miközben felsegített.

-Pár hónappal ezelőtt, te feküdtél a földön és én aggódtam érted. – álltam meg vele szeme. – Amúgy jó reggelt! – csókoltam meg finoman a szája szélét.

-Neked is! – mosolygott rám. – Csináltam neked köszönet reggelit, a tegnap este miatt. – nézett az ágyra lerakott tálcára.

Idő közben rájöttem, hogy nekem kellett volna, reggelit csinálnom neki, de ettől függetlenül így is – úgy is a barátnőm, aminek nagyon örülök. Együtt megettük a csoki gofrit, miközben egymás nyakáról nyaltuk le a tejszínhabot. Élvezetes reggeli volt!!!

18. fejezet

A vacsora befejeztével apu haza jött, de Karen nélkül, aminek nagyon örültem. De annak nem, hogy holt fáradtan apa-lánya beszélgetésben volt részem. Nem mondtam el apunak a véleményemet, mert nem akartam megbántani. A szívemre kötötte, hogy adjak neki egy esélyt, mert nagyon kedves hölgy és komolyan gondolja vele. Nagy nehezen, de megígértem neki, hogy eltöltök vele egy kis időt. Megígértem neki, de azt nem mondtam, hogy mikor! Lehet, az száz év múlva is. Az én kis ravasz eszem. Haha…

Két nap múlva reggel jöttek értem turnébuszon a fiúk, mert itt Nagy-Britanniában fognak turnézni. Nagy búcsúra és sírásra számítottam elköszönésnél, de nem. Előtte való nap este, átjött hozzánk Karen és itt is aludt. Reggelinél úgy viselkedett, mintha a vér szerinti anyukám lett volna. Olyanokat mondott, hogy: ,,Vigyázzak magamra!”, ,,Hiányozni fogok!”, stb. Nem kicsit lepődtem nem! Alig pár napja ismer, de már hiányozni fogok neki(?). Nekem ő nem fog hiányozni, az ezer százalék. Reggeli után felöltöztem, megcsináltam a hajamat, a sminkemet és indulására kész voltam. Apu levitte a bőröndjeimet az ajtóhoz, mert én alig bírtam el. Nem kellett sokat várni és megérkezett a hatalmas busz. Megöleltem aput és egy-egy puszit adtunk egymás arcára elköszönés ként. Nem akartam bunkó lenni, ezért Karen-t is megöleltem, de jóval rövidebb ideig, mint aput. Felkaptam a bőröndjeimet és lebaktattam a ház előtti lépcsőn. A lépcső alján egy nagy testű ember állt, aki a fiúk testőre volt. Elvette a táskáimat és berakta a busz alján lévő csomagtartóba. A busz ajtaja felé vettem az irányt, de még hátrafordultam és intettem egyet apuéknak. Visszaintegettek és Karen a könnyeit is törölgette(?). Tette érthetetlen volt számomra. Be akar vágódni apunál vagy már ennyire érzi az anyaságot? Tudniillik, Karen-nek nincs gyereke. Beszálltam a buszba, köszöntöttem a fiúknak és leültem a szabad helyre. Pont két tűz közé. Nem vágytam egyik fiú társaságára sem, ezért bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elkezdtem hallgatni Union J-től a Beautiful Life című dalukat...

Egy órán keresztül biztos, hogy utazhattunk már, mert jó sok szám ment végig és több mint öt perces remix-eket hallgattam. Teljes mértékben kizártam a külvilágot. Hallgattam a jobbnál jobb dalokat és csak az út mentén elsuhanó fákat, szabad repkedő röpködő madarakat és az ablakon csordogáló vízcseppekre figyeltem. Néha-néha elkalandozott az agyam más felé is. Például: Mi lesz, ha apu és Karen összeházasodik? Esetleg a gyerek téma is szóba jöhet? És ez mégy csak az egyik gondom… Niall-lal és Harry-vel ki szeretnék békülni, de elég nehézkes, mert mind a ketten többet érezek irántam, mint barátság. Igaz a mondás! Barátságból lehet szerelem, de szerelemből barátság soha! És, mint mindig, ilyen az én életem!

A szállodába érkezés nehézkesen ment és több órába tellett eljutni odáig. Minden honnét jöttek a paparazzik és a rajongók. A fiúk mindenkinek eleget téve autogramot osztogattak és fényképeket csináltak. Mosolyra húzódott, amikor láttam egy kislányt és egy velem egy idős srácot (biztos a bátyja lehetett) áttörni a tömegen, hogy a szőke kislány készíthessen a fiúkkal egy képet. Mit meg nem tesz az ember a saját testvérének. Sose gondolkoztam róla, hogy milyen lenne egy testvérrel élni. Nem adatott meg nekem ez a lehetőség, így nem is szőttem hiú ábrándokat magamnak. Sokkal jobban fájt volna a kemény valóság, ha álomvilágban éltem volna…

A szállodába érve mindenki elfoglalt a helyét és kipihente fáradalmait. Zayn és Louis barátnőikkel beszélgettek telefonon vagy gépen, Liam és Harry eltűntek, Niall a nappaliban –már ha lehet egy ággyal és egy TV-vel felszerelt helyiséget nappalinak nevezni-, TV-re kapcsolta az xbox-ot és játszott.

Valami belső hang azt sugallta, hogy menjek oda hozzá és beszéljek vele. Hogy mért hallgattam erre a kis hangra? Nem tudom. Egyszerűen a lábaim oda vezettek.

-Szia! – köszöntem félénken.

-Hali! – végig vezette rajtam a tekintetét, majd újra a játéknak szentelte a figyelmét.

-Öhm… Csak azt akarom mondani, hogy sajnálom! – még mindig nem oldottam fel, ezért félénken mondtam ki minden egyes szót.

-Mit is? – értetlenkedett vagy csak tetette tudatlanságát.

-Sajnálom, amit pár nappal ezelőtt a mosdóban mondtam, csak nagyon ideges voltam és nem gondoltam komolyan, ahogy azt se, mikor az első randink után szépen lekoptattalak. – a földet fürkésztem és az ujjaimat tördeltem.

-Nem tudok erre mit mondani. A mosdós incidenst még megértem, de azon még nem tudok tovább lépni, amiket az első randink után mondtál, hogy különbözünk…meg, hogy más világban élünk… - kezdett egyre feszültem lenni, ezáltal hangosabban beszélt. – Beléd szerettem, élveztem a kettesen töltött időt, utána meg a képembe mondod, hogy fejezzünk be, amit még el sem kezdődött. Törődni akartam veled, szeretni teljes szívemből, elmondani minden nap, hogy mennyire csodálatos vagy, de nem. – felállt és úgy folytatta tovább okítását. – Úgy látszik, neked ez semmit sem számít. Tudod mit? Hagyjuk egymást békén! – ezzel a mondatával elment előttem és ott hagyott.

Niall beszéde közben leültem az ágyra. Miután elment felhúztam a térdeimet, a fejemet rá hajtottam és a kezemmel körül öleltem a lábaimat. Egyfolytában Niall mondatai jártak a fejemben: ,, Törődni akartam veled, szeretni teljes szívemből, elmondani minden nap, hogy mennyire csodálatos vagy..” Mély levegőket vettem azért, hogy a szememből ki ne csorduljanak a könnyek.

-Mizu Carly? – hallottam meg Louis hangját és éreztem, hogy besüpped mellettem a kanapé.

-Semmi. – tekertem meg a fejemet, de még mindig nem néztem rá.

-Csak nem fáj valamid? – megtekertem a fejemet, hogy nem. -  Hm! Akkor fiú van a dologban! – erre a mondatára kipattantak a szemeim és egyből ránéztem.

-Miből gondolod? – kérdeztem, mint aki nem érti, miről beszél.

-Kérlek… Tudom, hogy Niall-ről és Harry-ről van szó. – elégedetten vigyorgott, mint egy kisgyerek, aki jó választ ad a tanárnő kérdésére.

-Honnét tudod?

-Kezdjük Harry-vel! Egy, ő a legjobb haverom. Kettő, vékonyak a falak. – ledermedtem, hogy miket tud. – Jöjjön Niall. Eleinte puszi reggelente, pillantások mosolygással, most meg még egy szia se.

Ledöbbenten hallgattam, hogy mennyi mindent észrevett a fiúkkal kapcsolatban… Segíteni akart megoldani a problémámat, így erőt vettem magamon és elmeséltem neki mindent, hogy Harry-vel mért lett vége és Niall-lal is. Louis, kerek-perec lehülyézett, mert a Ben által írt SMS miatt vettem véget a Niall-lal való kapcsolatnak… Kérdeztem mi tévő legyek. Azt mondta, hogy hallgassak a szívemre. A szívem azt mondja, hogy kérjek Harry-től is bocsánatot és kezdjünk mindent elölről, de Niall-lal szeretnék lenni. Rájöttem, hogy több kell nekem a barátságánál, de ez nem fog sikerülni, mert minden esélyemet elszúrtam nála.

2. 3. Díj

 

Köszönöm a második díjat Laura Szabó-nak

Köszönöm a harmadik díjat (mivel a blogger nevet nem találtam, így itt a blogja: What?! I'm Normal

Szabályok:

Rakd ki,hogy kitől kaptad a díjat!

Írj 11 dolgot magadról!

Válaszolj 11 kérdésre!

Írj 11 kérdést!

Küld tovább 5 embernek!

11 dolog rólam (Bocsi, de nem írom le kétszer)

1. Szeretek blogolni

2. Lassan egy év blogolok

3. Szeretem az állatokat

4. Barátságos vagyok

5. Ha fáradt vagyok, nagyon hisztis tudok lenni

6. Van két testvérem

7. Imádok a barátaimmal lenni

8. Kedvenc sorozatom az Agymenők

9. Telefonom nélkül nincs élet

10. Imádok táncolni

11. Röplabdázok

11 válasz I.

1. Voltál már Angliában? 

Igen.

2. Tudsz/szoktál lovagolni?

Nem és nem.

3. Mi a kedvenc állatod?

Kutya

4. Milyen ruhákat hordasz szívesen?

Cica naci és lenge póló

5. Mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet?

Barátaimmal vagy gépezéssel

6. Mi a legnagyobb álmod?

Fogalmam sincs.

7. Voltál már tengerparton?

Igen.

8. Milyen zenéket szeretsz?

Mindenfélét.

9. Szoktál rajzolni/festeni?

Igen, de nem tudok. 

10. Mindig kimondod amit gondolsz? 

Néha-néha.

11. Miért kezdtél blogolni?

Unatkoztam és megakartam osztani a gondolataimat. 

11 válasz II.
1.Voltál már idegen országban?

Igen.

2.Van testvéred?

Igen.

3.Hova valósi vagy?

Vas megye

4.Korod?

16

5.Nyár vagy tél?

Tél.

6.Tavasz vagy tél?

Tél.

7.Hamburger vagy gyros?

Hamburger.

8.Vicces vagy?

Igen.

9.Hányadikos vagy?

9.-es

10.Kedvenc sztár/banda?

The Wanted azon belül Nathan Sykes, One Direction - Niall Horan, Little Mix - Jade Thriwall

11.Anglia vagy Olaszország?

Anglia

11 kérdés 

1. Telefonod nélkül van élet?

2. Milyen szavakkal jellemeznéd magad?

3. Kedvenc sport?

4. Vegetáriánus vagy?

5. Mióta blogolsz?

6. Mi szerettél volna lenni kiskorodban?

7. Selena Gomez vagy Ariana Grande?

8. Kedvenc csoki?

9. Melyik sztárt utálod legjobban?

10. Szoktál-e álmodozni?

11. Film nézés vagy zene hallgatás?

Akiknek küldöm:

Stole My Heart

Daughter of Hope

Devil, or not?

Royals

17. fejezet

Augusztus vége van, ami azt jelenti, hogy lassan beköszönt az ősz, az elmúlás évszaka. Lehullnak a falevelek a fákról, leszüretelik a gyümölcsöket és fokozatosan hidegebb lesz Londonban. Ott nem számít, hogy milyen évszak van, mert nap, mint nap esik az eső. Nem tudsz úgy elmenni a sarki boltba, hogy ne érjen el a zápor.

A szekrényekből előkerülnek a vastagabbnál vastagabb pulóverek és a meleg, puha béléssel töltött nagy kabátok. A sál, a sapka és a kesztyű se felejtendő el.

Hogy mért jár egyfolytában az eszem London-on? Mert a napokban haza utazok. Egész nyáron nem találkoztam apuval és már nagyon hiányzik…

A délután folyamán érkeztünk meg épségben a régen látott londoni reptérre. A fiúk nem kürtölték szét, hogy haza utaznak Angliába, így a várakozóban nem hemzsegtek a rajongók, a fotósokkal együtt.

Ahogy a fiúkkal beléptünk az aulába, egyből kiszúrtam apukámat. Kivételesen, most nem orvosi köpenyben pompázott, hanem farmerben, sportcipőben és pólóban. Pont, mint egy átlagos apuka. Egy kis idő múlva –ami pár másodperc volt-, ő is észrevett. Csomagokkal a kezemben szaladtam felé és a nyakába ugrottam, minek a következtében ledobtam a táskáimat. Ő is átölelt és a levegőben megpörgetett. Nagyon szép látványt nyújthattunk. Ilyen egy apa és lánya találkozás több hónap után. Pörgés után letett és szorosan átöleltük egymást. A kis incidens után felszedtük a csomagjainkat és indulni készültünk, de a fiúk odajöttek hozzánk. Mindenki bemutatkozott apunak, ami egy kicsit meglepődtem. Louis bemutatkozása volt a legérdekesebb, mint mindig. Oda állt apu elé, elmondta, hogy őt Louis Tomlinson-nak hívják és kézfogás helyett megölelte. Apu rám nézett, mire megrántottam a vállamat, jelezve, hogy ő ilyen. Bemutatkozás után mindenki fogott magának taxit, kivétel mi, mert apu a kocsijával jött értem és hazafelé vettük az irányt.

Este étterembe mentünk vacsorázni, mert valami nagy bejelentése van számomra. Csendes, de kicsit puccos étterembe mentünk. Az emelten volt az asztalunk. Egy kör asztalnál foglaltunk helyet és -a pincér által adott- étlapot kezdtük böngészni. Felnéztem az étellistából és a szemben lévő asztalnál a 1D-ös fiúk ültek a barátnőikkel. Louis Eleanor-ral, Zayn Perrie-vel, Liam Sophia-val. Niall és Harry egyedül volt.

Nézelődésemet apu mély hangja zavarta meg. Oldalra néztem és láttam, hogy felállt és egy nőt karolt át a dereka alatt. Kiderült, hogy a hölgy, az újdonsült barátnője. Illedelmesen bemutatkoztam, majd leültünk és rendeltünk. Amióta csak az eszemet tudom, apunak nem volt barátnője, legalább is nekem nem mutatta be.

Apa & Karen

Ezek szerint komolya a kapcsolatuk? Én nem akarok apun osztozkodni senkivel sem! Az a legfontosabb, hogy boldog legyen, de nem 18 év –lassan 19- után akarok egy anyukát. Megértem, ha magányos, de akkor vegyen magának ki kutyát. Lehet, hogy rájött a kapuzárási pánik? Lényeg! Akármilyen ez a nő, én akkor sem fogom anyának tekinteni és senki se várja el tőlem, hogy az áldásukat adjam rájuk.

Kezdtem egyre feszültebb lenni, ezért elhagytam az asztalunkat és a mosdóba vettem az irányt. Megnyitottam a kézmosónál a csapot és a hideg víz alá raktam a kezemet. Hagytam, hogy a jéghideg vízcseppek végig folyjanak a kézfejemen. Majd lefagytak az ujjaim, de legalább nyugtató hatása volt.

-Carly?! – jött be Niall.

-Jesszus! – ugrottam fel ijedtemben. – Niall, ez a női mosdó! – oktattam ki.

-Mit nem mondasz? Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem minden rendben van-e.

-Mért ne lenne? – elzártam a csapot és megtöröltem a kezemet.

-Láttam az arcodat, mikor apud bemutatta azt a nőt. – húzta végig ujját arcélemen, mitől megborzongtam.

-Nem érdekes, nem rád tartozik! – mondtam dühösen.

-De én csak segíteni akarok!

-Nem kell a segítséged! És ha most megbocsájtasz… - mentem ki a mosdóból.

Lehet, hogy egy kicsit durva voltam Niall-lal, de nem tudtam máshogy viselkedni vele. Jelenleg olyan állapotban vagyok, hogy most senkivel se tudok normálisan szóba elegyedni anélkül, hogy le ne harapjam a fejét mérgemben. Hogy fogom én ezt kibírni? Egész este jó pofizni ennek a nőszemélynek, akit a pokolba kívánok és még nem is ismerem. Lehet, hogy pont ez a baj? Meg kellene ismernem és utána véleményt alkotnom?

Visszaültem az asztalunkhoz, és megkérdezte Karen –apu barátnője-, hogy minden rendben van-e. Erre bólintottam és egy mosolyt próbálta csalni az arcomra, nem nagy sikerekkel.

A vacsora alatt kiderült, hogy Karen vegetáriánus –ezért rendelt salátaféleséget- és elmesélte, hogy aerobic edző. Erre apum felvetett egy ötletet, hogy a tánc és az aerobic szinte ugyanaz, így edzhetnénk együtt. Komolyan apu? Ennél jobb ötleted nincs?

Míg vártunk a következő fogásra, Karen próbált velem szóba elegyedni, de nem igazán adtam neki olyan válaszokat, mely tovább lendítette volna a beszélgetésünket. Így többször kaptam aputól ’viselkedj, mert rossz vége lesz’ tekintetet. Nem tudod meghatni. Nem változtattam a stílusomon.

Az est fénypontja az volt, mikor Karen nyúlt a vörös boros üvegért és ”véletlenül” elborította. Az üveg tartalma kiborult a világos ruhámon. Ez volt az a pont, amikor elszállt az agyam. Meg akartam mondani neki a magamét, de apu megfogta az ökölbe szorult kezemet és mondta, hogy inkább menjek haza átöltözni. Ha jobban belegondolok, örültem is ennek a balesetnek, mert megszabadulhattam tőlük, de annak kevésbé örültem, hogy a kedvenc ruhámat tönkre tette. Hogy fog kijönni egy fehér ruhából a vörös bor??? Sehogy!!! Ezt is neked köszönhetem Karen!

16. fejezet

Harry-vel tisztáztuk a dolgokat. Egyikünk se akar belebonyolódni egy komoly kapcsolatba, ezért megmaradtunk a barátság zónában. Pontosabban a kapcsolatunk barátság extrákkal. Én csettintek, ő fütyül és máris valamelyikünk ágyában kötünk ki. Nem tagadom, nagyon élvezem a helyzetet. Eddig mindig a jövőre koncentráltam, de semmi se jött össze, amit elterveztem, ezért úgy döntöttem, hogy sodródok az árral és csak is a jelenre koncentrálok…

A fiúk ma filmes napot terveztek, vagyis reggeltől estig ülnek a TV előtt és nézik a jobbnál jobb filmek. Én is csatlakoztam hozzájuk, de nem sokáig bírtam egy helyben ülni, ezért ha kellett valami nekik, akkor szóltak és lestem minden kívánságukat.

A fiúk spagettit akartak enni és én vállaltam, hogy megcsinálom nekik. Előkészítettem a hozzávalókat és megjelent mellettem Niall(?).

-Segíthetek? – kérdezte csibész mosolyával.

-Ha szeretnél. – erre csak bólintott és neki láttunk a főzésnek.

A mártás már kész volt és csak a tésztát kellett megfőzni. Niall háttal állt a konyhapultnak, majd amikor beletettem a tésztát a vízbe, én is a konyhapultnak dőlt vele szembe.

-Figyelj, én tudom, hogy mi történt a múltadban, és ha bármiben tudok segíteni, akkor csak szólj és számíthatsz rám.

-Köszi! – milyen kedves. Na állj! – Honnét tudod, hogy mi történt régebben? – értetlenkedtem, mert csak Harry-nek mondtam el a dolgokat.

-Hát…öhm… - vakargatta zavarában a tarkóját. Ekkor már biztos voltam benne, hogy eljárt Harry szája.

-Harry mesélte el, igaz? – vettem egy nagy levegőt, hogy megőrizzem a nyugalmamat.

-Sajnálom! Kérlek, ne szólj Harry-nek, hogy megemlítettem…

Éjfél után lehetett az idő, amikor átsettenkedtem Harry szobájába. Befeküdtem mellé és keltegetni kezdtem. Az ébredését nyöszörgések jelezték.

-Most akarod, cica? – kérdezte miután felébredt teljesen.

-Nem, csak kérdetnem kell valamit.

-Kérdezz! – felült az ágyban és felkapcsolta az éjjeli lámpáját.

-Nem fogok köntörfalazni… Mondtál valamit a fiúknak a múltamról?

-Tudod…izé… - vakargatta a tarkóját.

-Tudtam.

Ki akartam kelni az ágyból, mikor Harry megfogta a csuklómat és visszarántott. Elterültem az ágyon, mire fölém helyezkedett és az ajkait az enyémre tapasztotta. Nem csókoltam vissza, mert csalódtam benne. El akartam tolni magamtól, de ő erősebbnek bizonyult. Nem tudtam már ellenállni édes csókjának. Viszonoztam csókjait. Megnyalta az alsó ajkamat, jelezve, hogy bejutást kér nyelvemhez. Szétnyíltak ajkaim, így a nyelve átslisszant az enyémhez. Lábaimat átfontam dereka körül és fordította testhelyzetünkön, így én voltam felül.

-Hmmm, micsoda vadóc lettél. Ez tetszik! – jelent meg az arcán egy kaján vigyor.

-Pofa be! – kuncogtam, majd szájáról áttértem a nyakára.

Fél óra múlva fáradtan feküdtünk egymás mellé. Harry magunkra húzta a takarót.

-Ugye tudod, hogy még mindig haragszok rád! – bújtam ki a takaró alól és öltözni kezdtem.

-Ne haragudj! Csak kicsúszott a számon. – elhallgatott, majd felcsillant a szeme. – Még egy menet?

-Bolond vagy! – nevettem el magam.

Akkor?

Felhúzta az egyik szemöldökét és újabb fél órát töltöttünk a fellegekben. Míg ő a nyakamat szívta, addig én a hátát karmolásztam. Sajnos a nyögéseinket vissza kellett fogni, mert a szomszéd szobákban aludtak a többiek és nem akartuk, hogy megtudják a mi kis intim kapcsolatunkat. Mikor Harry a gyönyör pillanatába ért, egy szót mondott, amire azt hinné az ember, hogy semmiség, de hatalmas mögöttes tartalommal bír. A szó, nem volt más, mint az, hogy: szeretlek. Nekem sem volt sok hátra a csúcsig, de ezt a szót hallva ledöbbentem. Eltűnt az alhasamból a bizsergető érzés, amit addig éreztem. Hangos nyögésem hirtelen elhalkult. Szívverésem már nem az izgalomtól dobogott, olyan hevesen, hanem a meglepődöttségtől. Harry fáradtan dőlt mellém, míg én meredtem a távolba mozdulatlanul, lesokkolt állapotban. Nem kellett sok neki, ahhoz, hogy rájöjjön, hogy valami nincs rendben, amit szóvá is tett. Megkérdeztem tőle, hogy komolyan gondolta-e amit abban a pillanatban mondott. Más válaszra számítottam, de sajnos igazat mondott. Szeret. Ettől tartottam, hogy majd egyikünk többet fog érezni a másik iránt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az ő érzései vállnak komolyabbá és nem az enyémek. Sajnos össze kellett, hogy törjem a szívét, mert én nem így érzek iránta. Ennek a következménye, hogy véget ért a barátság extrákkal kapcsolatunk. Vége mindennek. Nem is a kapcsolatunkat sajnálom, hogy vége lett, hanem Harry-t, hogy meg kellett bántanom.