Egész éjjel
csak forgolódtam. Semmit sem aludtam, de mégis kipihent vagyok. De meddig? Erőt
vettem magamon és kimásztam az ágyból. Letusoltam és felöltöztem.
A konyhába
vettem az irányt, hogy elfogyasszam a napi kávémat. Az egész lakosztályban síri
csönd volt, vagyis még senki se volt ébren rajtam kívül. Kiöntöttem pár korty
kávét a bögrémbe és konyhapulton ülve kezdtem fogyasztani.
Lassú
lépteket hallottam, amik a konyha felé közeledtek. Harry jelent meg pár perc
múlva az ajtóban. Póló nem volt rajta, csak egy melegítő és kilátszott az
alsógatyája.
- Jó reggelt!
– köszöntött miközben beletúrt a hajába.
- Szia!
Megállt az
ajtóban és nem jött beljebb. Nem mertem ránézni a múltkor történtek miatt, de
főleg azért nem, mert nem volt rajta felső. Viszont az ő nézése égetett. Kicsit
zavarba jöttem, ezért lehajtottam a fejemet, hogy a hajam eltakarja az arcomat.
Közben lábaimat himbálni kezdtem, amik párszor neki csapódtak a
konyhaszekrénynek.
- Kaphatok? –
törte meg a csendet és a bögrémre vezette tekintetét.
- Öhm…
Persze… - nyögtem ki.
Közelebb
jött és átnyújtottam neki a csészémet, hogy tudjon belőle inni.
- Ez aranyos,
de nem erre gondoltam. – elvette a poharamat, majd letette a pultra, miközben
vigyorgott.
Értetlenül
meredtem rá, hogy akar mit is akarhat, ha nem kávét.
- Én erre
gondoltam.
A tenyerébe
fogta az arcomat és közeledett felém. Száját rátapasztotta az enyémre, majd
mozgatni kezdte ajkait. Egyből visszacsókoltam, mert bűn lett volna kihagyni
egy ilyen édes csókot.
~Niall szemszöge~
Félálomban
bandikáltam le a konyhába miután –nagy nehezen- kikeltem az ágyból. Alig értem
a konyhaajtóhoz és egy csókolózós párt találtam bent. Azt gondoltam, hogy Zayn
és Perrie vannak ott, vagy
Louis és Eleanor, de jobban elgondolkoztam és
rájöttem, hogy egyik lány sincs itt. Kicsit közelebb mentem és kipattantak a
szemeim, amikor megláttam, hogy Harry és Carly falják egymást. Akaratom
ellenére is kicsúszott a számon egy köhögés, mire szétpattantak és rám néztek.
Meglepődöttségükben egy hang se jött ki a torkukon. - Öhm… jó reggelt Niall… - köszöntött Harry.
- Azt hiszem rosszkor jöttem. – sarkon fordultam és visszamentem a szobámba.
Carly és Harry? Ez hogy lehet? Mikor? Hogyan? Miért? Mit nem vettem észre? Mért szeretek bele mindig olyan lányokba, akiknek más kell? Igen! Beleszerettem Carly-ba és nem tehetek róla! Előbb kellett volna cselekednem… De most már késő. Már nem lehet az enyém. Ő már Harry barátnője, vagyis remélem, hogy a barátnője és nem pedig az ágyasa – szépen szólva-. Gondolkozásomat egy kopogás zavarta meg.
- Gyere! – kiabáltam.
- Niall!
- Carly… Te meg mit keresel itt? – ültem fel az ágyon.
Én…én…én..csak…meg....akarom…ma…ma…magyarázni…a…a…a…lent történteket… - milyen kis cuki amikor dadog. Miket beszélek én? Ő már Harry-é.
- Nem tartozol magyarázattal… Nincs semmi közöm a kapcsolatotokhoz. – bármennyire is érdekelt, hogy mi van köztük, nem üthetem bele az orromat.
- Kapcsolat? Áh… Ez csak egy csók volt…és…és…fogalmam sincs, hogy most mi van…
- Figyelj… Engem ez nem érdekel… A te dolgod, nem az enyém.
- Hát jó! – indult az ajtó fele. – Niall!? – kaptam fel a fejemet, amikor megszólított. – Emlékszel, hogy mi történt volna az éjjel, ha nem kapcsol be az öntöző?
- Emlékszem…
- Akkor jó. – mondta, majd kiment.
Mire akart ezzel kilyukadni, hogy emlékszem e majdnem csókra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése