5. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a ötödik fejezet! Remélem tetszeni fog!
Tudom, hogy az egész blog eleje unalmas, de innentől fog minden izgalmasabbá válni. Komikat várom és ha tetszik a blog, akkor iratkozzatok fel! ;) Puszi :*

Gyors felöltöztem, majd amilyen gyorsan csak tudtam az étkezőbe vettem az irányt. Csak Niall ült az asztalnál, a többiek a konyhában szorgoskodtak. Leültem mellé és adott egy arcra puszit. Az arcra puszi reggelente már szokásunkká vált, így egyikünknek se volt meglepő és már nem pirultunk el egymás puszijaitól.

- Oh, basszus! – néztem lefele a pólómra.

- Mi az? – kérdezte ijedten Niall.

- Nézd! – mutattam a pólómra.

Fehér, kicsit átlátszó pólót vettem fel. Sajna, elfeledkeztem arról, hogy fekete melltartót vettem alá. Niall végig mért.Kicsit se feltűnően.  Amikor leesett neki, hogy mi a problémám, levette a pulcsiját és oda adta nekem, hogy vegyem fel.

Pár percen belül a többiek is az asztalnál ültek és nagy étvággyal ették a palacsintát, amit Liam készített. Zayn ült előttem és igen feltűnően nézett. Megakartam kérdezni, hogy mit akar, de nem volt rá szükség, mert ő előbb szólalt meg.

- Ez nem Niall pulcsija? – Harry azon nyomban rám vezette tekintetét.

- De. - megvontam a vállamat, majd tovább falatoztam.

A nap elég gyorsan eltelt. A fiúk próbáltak, majd koncerteztek és este- amikor végeztek mindennel- elindultunk a turné következő állomására, ami New York volt. Este indultunk és az idő eltolódás miatt este is érkeztünk. A turné buszon aludtam pár órát és így a végig fent voltam a New York-i éjszakán. Semmi se segített, hogy újra álomba szenderüljek. Felvettem egy cicanacit és a jó meleg, puhakötött pulcsimat és cipőt a lábamra is húztam is kimentem a kertbe sétálni. A kertben csörgedezett egy kis patak és átívelően volt rajta egy híd. A hídon ismerős alakot véltem felfedezni.

- Niall! – szólítottam meg, mire kicsit felpattant nyugalmi állapotából és a szívéhez kapott ijedtségében. – Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.

- Mit keresel itt? – kérdezte, amikor oda értem mellé és a híd korlátjának dülleszkedtem.

- Nem tudtam aludni. És te?

- Én sem…

Egy ideig néztünk magunk elé, majd megszólaltam.

- Nézd, feljöttek a csillagok! – néztem fel az égre.

- Gyere! – megragadta a kezem és húzni kezdett maga után.

Hiába kérdeztem, hogy hova megyünk, nem válaszolt rá. Egy idő után felértünk egy dombra és lefeküdtünk a puha fűbe. Szótlanul feküdtünk egymás mellett miközben a csillagokat néztünk. Azt nem tudnám megindokolni, hogy mért, de oldalra fordítottam a fejemet és rá néztem. Amikor észre vette, hogy nézem, ő is oldalra fordította a fejét. Most jött volna az a rész, hogy újra felnézek a csillagokra, de nem. Elbűvöltek a gyönyörű kék szemei. Abban a pillanatban nem is tudtam, hogy hol vagyok, vagy hogy hány éves vagyok… A fellegekben jártam, mert elvesztem szemeibe. Azt vettem észre, hogy Niall kisimít egy tincset az arcomból és tenyerébe fogta az arcomat. Késztetést éreztünk arra, hogy megcsókoljuk egymást. Közeledett felém, ahogy én is felé. Már a szemeinket is becsuktuk és készültünk a pillanatra, de abban a pillanatban muszáj volt a locsolónak beindulnia. Hirtelen felpattantunk és csak menekültünk a hideg vízsugarak elől. Beérve a szállodai lakosztályunkba, egyből a fürdő felé vettük az irányt. A fürdőben ledobtuk a vizes ruháinkat. Nem gondoltam volna, hogy Niall ennyire neki vetkőzik… Én még csak a pulcsimnál tartottam, míg ő már csak egy boxerben volt és törölközött. Észrevette, hogy figyelem a testét, ezért hozzám szólt, hogy feleszméljek. Zavaromban nagyon elpirultam és földet kezdtem pásztázni.

- Nyugodtan vetkőzz! Máris kimegyek. - a törölközőjét felakasztotta szárítóra és kiment, de mielőtt elhagyta volna a szobát, oda lépett hozzám és végig simított az arcomon...

Egy kicsit elálmosodtam. Már-már tudtam is volna aludni, de nem ment. Egyfolytában járt az agyam…

Amióta a 2010-es x-factorban láttam Harry-t azóta ódáig vagyok érte, tele van a szobám a poszterével, róla álmodozom éjjel-nappal, de még se olyan, mint ahogy elképzeltem. Felejthetetlen csók volt a múltkori, de még se érzem azt, hogy ő lenne az a srác, akivel a holdfényben sétálunk a tengerparton vagy romantikus filmet néznénk összebújva… Ez most hogy van?