One Direction - Midnight Memories

10. fejezet

- Beléd szerettem Carly. Érted? Beléd szerettem és ez ellen az érzés ellen nem tudok semmit se tenni. – vallotta be az érzéseit.

-Te…te…te…tényleg belém szerettél? – dadogtam zavaromban.

-Igen, és úgy érzem, ha nem lehetsz az enyém, akkor senkié se legyél.

-De nem is vagyok senkié. – ültem le mellé az ágyra.

Nem szóltunk egymáshoz semmit, csak ültünk és meredtünk a távolba. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem vagy mondanom, ezért felálltam és kifele vettem az irányt. Kicsit lesokkolt Niall vallomása. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket táplál irántam.

-Várj Carly! – szólt utánam, mielőtt még kiléptem volna az ajtón.

Megálltam és felé fordultam. Már ő is felállt az ágyról. A szemem megakadt a testén. Láttam már félmesztelenül, de most sokkal jobb látványt nyújtott. A vízcseppek, melyeket nem törölt le, végig folytak kidolgozott felsőtestén. Látványára akaratlanul is alsó ajkamba haraptam.

-Randiznál velem? – kérdezte miközben beletúrt a hajába, ami szinten nagyon jó képet alkotott a fejemben.

Na, most mit csináljak? Harry-vel vagy Niall-lal menjek randizni? Áh, kit érdekel? Kell egy kis izgalom a szürke hétköznapjaimba.

-Szívesen. – mondtam egy mosoly keretében.

Niall-lal való beszélgetés után, úgy döntöttem, hogy én is lemegyek közéjük medencézni, ezért átöltöztem bikinibe. Mivel szégyenlős vagyok és félek mutogatni a testemet, ennek érdekében felvettem egy hosszabb fajta pólót a bikini fölé…

Leültem a medence széléhez és a kissé hideg vízbe belelógattam a lábaimat. Nagyon fehér lábaim vannak… Napozni kellene.

-Nem jössz be? Nagyon jó a víz. – úszott hozzám Niall.

-Hát…

-Gyere! – nyújtotta a kezét.

Levettem a pólómat, amit arrébb dobtam és megfogtam Niall kezét. Óvatosan beleereszkedtem a vízbe, miközben Niall keze a derekamra vándorolt.

-Gyönyörű vagy! – nézett szemeimbe.

-Köszönöm! – pirultam el egy kicsit.

Egy pillanatra megszakítottam a Niall-lal való szemkontaktus és Harry-re vezettem tekintetemet, miközben még mindig Niall karjai a derekamon voltak, az enyém pedig a mellkasán. Harry arcáról sok mindent le lehetett olvasni: harag, irigység és egy kisebb fajta fájdalom. Idő közben Liam hívott minket, hogy menjünk labdázni. Harry nem igazán élvezte a játékot, de most fontosabb volt az, hogy én jól érezzem magamat. Nem olyan emlékek szeretnék, hogy ’x’ és ’y’ fiú haragszik rám, hanem olyanokat, amelyekre visszagondolva elkap a röhögőgörcs, vagy éppen egy mosoly szökik az arcomra.

~Harry szemszöge~

Annyira rosszul esett, hogy Carly Niall karjaiban volt, utána meg ól elszórakoztak a vízben… Nem tudom, hogy Carly-ban milyen érzések kavarognak, de én tényleg szerettem volna úgy megismerni, mint még senki mást. A szőke haja, a gyönyörű barna szeme, a telt rózsaszín ajkai és a tökéletes alakja… Sose fogom elfelejteni. Tudom, nem minden a külső, de a belsője is ragyogó. Úgy csillog, mint egy kristály, ha a nap fénye rávetődik.

Ezt a dolgot mindenféle képen tisztáznom kell vele… És most kapóra is jött egy alkalom. Carly kiszállt a vízből és a törölköző fele tart.

-Carly! – rohantam utána, amennyire csak rohanni lehetett a vizes kövön.

-Hm? – kapta rám a tekintetét.

-Én csak tudni szeretném, hogy akkor most mi van kettőnk közt?!

-Nem tudom… De az biztos, hogy nem alakultak úgy a dolgok, ahogyan szerettük volna, vagyis szeretted volna. – tekerte maga köré a törölközőt, ezzel elrejtve előlem tökéletes testét.

-Ezt meg, hogy érted?

-Gondolj vissza a tegnap estére. Az első randink lett volna és nagyon csúnyám kezdődött és ért véget…

-Akkor nem lesz még egy esélyem, ugye? – kérdeztem bizakodóan, de tudtam előre a választ.

-Hát… - kezdte el mondanivalóját, de nem fejezte be.

-Ne is válaszolj rá, Tekintsük mindent úgy, mintha meg se történt volna. Oké? –erre csak bólintott egyet és mentünk az utunkra, mintha semmi se történt volna. 

9. fejezet

Mért nem lehet befolyásolni az érzéseinket? Harry-vel voltam randizni, ami rosszul sült el, most meg Niall karjaiban vagyok.

Olyan jó lett volna Harry-vel lenni. Valamit csinálni közösen, beszélgetni, ismerkedni, de mint már megszokhattam volna, nem jött össze semmi se.

Niall karjaiban, pedig olyan jó érzés lenni. Érezni az illatát, nyakamon a szuszogását. Szorítása kicsit erős, de legalább érezteti velem, hogy nem kell félnem a magasságtól.

Választanom kellene a két fiú között, mert így nem mehet tovább… Harry-vel már elcsattant két csók, de Niall-lal még egy se. Lehet, hogy meg kellene csókolnom és annak függvényében dönteni? Áhw!!! Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, mert mind két sráccal olyan jó… Elég legyen! Összeszedem minden erőmet és egyszerűen csak megcsókolom. Oda hajolok hozzá és adok egy csókot a szájára. Nem lehet olyan nehéz megtenni! Túl sokat agyalsz csajszi! Csináld! Képes vagy rá!  

-Niall! – távolodtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Igen?!

Lefagytam. Egy szó se jött ki a számon. Minden bátorságom elszállt. Álltam előtte, mint egy hülye gyerek. Éreztem, hogy a nézésétől elvörösödik az arcom, ezért lehajtottam a fejemet. Pár pillanat múlva odalépett hozzám. Ujjaival, államnál fogva felemelte a fejemet és a szemembe nézett. Megsimogatta az arcomat és a homlokomra nyomott egy puszit.

-Ideje aludni. Későn van!

Már az ágyban feküdtem, amikor rájöttem, hogy még mindig éhes vagyok, mert nem ettem semmit… Hagyjuk, majd reggel eszem…

Édes álmomat egy fiú hangja zavarta meg. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy kelljek fel. Nagy nehezen, de kinyitottam a szemeimet. Harry mosolygós arcával találtam magam szemben. Jó reggelt-et kívántam neki, mire egy puszit nyomott a számra. Azért jött be, mert hozott nekem reggelit, hogy kárpótoljon a tegnap este történtek miatt. Milyen édes. Felültem az ágyban és alaposan szemügyre vettem a reggelit. Gyümölcsök, vaníliás croissant és narancslé.

Abban a pillanatban, amikor neki álltam volna reggelizni, Niall bejött a szobámba semmi féle kopogás nélkül.

-Hát te? – kérdezte Harry, miközben felpattant az ágyamból.

-És te? – kérdezett vissza Niall igen csak meglepődve.

-Carly-nak hoztam reggelit. – mondták egyszerre és rám szegezték a tekintetüket.

Nem tudtam mit mondani. Tekintetem a két fiú között cikázott.

-Hát… Remélem ízlik a reggeli! – ezzel a mondattal Niall kiment és erőteljesen becsapta maga mögött az ajtót.

-Niall! – kiabáltam utána.

-Hagyjad! Inkább egyél. – szólalt meg Harry.

-Elment az étvágyam. Sajnálom.

Arrébb tettem a tányért, majd felálltam és bementem a fürdőbe. Olyan furán viselkedett Harry, mintha csak magának akarna…

Lezuhanyoztam, megcsináltam a hajamat és visszamentem felöltözni a szobámba. A párnámon egy cetli ficánkolt.

,,Sajnálom a tegnap estét! Megpróbáljuk még egyszer? xx Harry

Elolvastam és ott is hagytam, mert nem igazán tudott foglalkoztatni. Sokkal jobban érdekelt, hogy mi van Niall-lal. A szobámból kilépve láttam a srácokat készülődni, mert interjúra mentek. Niall levegőnek nézett, míg Harry figyelemmel követte minden egyes mozdulatomat…

Niall egész nap került. Amikor oda mentem hozzá, hogy beszéljek vele elkezdett bunkósodni és ott hagyott...

Este a fiúk lementek a szállodai medencébe fürödni, míg én a konyhában tettem-vettem magam. Sütit sütöttem, a kedvencemet, azaz muffint. Közben Niall visszajött és bement a szobájába. Na, most addig nem menekül, amíg el nem mondja, hogy mi a gondja. Bementem a szobába és bezártam magam után az ajtót.

I love you [katt]

-Mit csinálsz? – kérdezte meglepetten.

-Addig nem mész ki ezen az ajtón, amíg el nem mondod, hogy mi a frász bajod van! – mondtam szinte már kiabálva.

-Komolyan tudni szeretnéd, hogy mi bajom van? – erre csak bólintottam. – Te vagy a bajom. Egyik nap csókolózol Harry-vel most meg reggelit visz neked, és te még azt állítod, hogy nem vagytok együtt?! Mi ez ha nem kapcsolat?

-Akkor se vagyunk együtt… - mondtam halkan lehajtott fejjel.

-Szerinted… De már nem tudom elviselni, hogy Harry körülötted hemzseg… Beléd szerettem Carly. Érted? Beléd szerettem és ez ellen az érzés ellen nem tudok semmit se tenni.

8. fejezet

Chicago

Pár órával ezelőtt értünk Chicago-ba, a szelek városába. Ma van az a nap, mikor Harry-vel randira megyünk. Nagyon izgulok, mert már nagyon régen voltam randin, a gimi első évében. Fogalmam sincs mit vegyek fel… Na meg persze, azt se tudom, hogy hogyan viselkedjek… Segítség! Harry azt mondta, hogy kényelmes ruhában legyek este, mert mozogni fogunk. Mozogni? Ezerszer kérdeztem tőle, hogy hová megyünk, de nem árulta el. Még a kiskutya pofit is bevetettem, de hatástalan volt. Azt mondta, hogy akármilyen cukin is nézhetek rá, akkor se fogja elmondani.

A szálloda szobámba lévő fürdőben lefürödtem. Magamra csavartam a törölközőt és megszárítottam a hajamat, majd kivasaltam és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Hajam után a sminkem következett. Felkentem az alapozót az arcomra és tussal kihúztam a szemhéjamat. Amikor kész lettem, az utam vissza a szobába vezetett. Rózsaszín cicagatyát és fehér pólót vettem fel pár kiegészítő kíséretében. Amikor végeztem mindennel, megnéztem magamat a tükörben. Vajon tetszeni fogok Harry-nek? El sem hiszem, hogy van egy olyan fiú, vagy is két fiú aki érdeklődik irántam. Olyan fura érzés.

-Mehetünk? – dugta be a fejét Harry az ajtón.

-Igen.

Jobban kinyitotta az ajtót, hogy kiférjek rajta, majd mikor kimentünk becsukta utánam. Éreztem égető tekintetét, mikor elsétáltam előtte. Lementünk a pakolóba az autóhoz. Úriember módjára viselkedett. Be- és kiszálláskor is kinyitotta az autó ajtaját és be-/kisegített.

Amikor oda értünk a helyszínre, bementünk egy hatalmas épületben. A nagy fal tárult elém, amin kidudorodó színes kövecskék voltak. Az emberek egy rögzített kötél segítségével mászkáltak a falon.

-Remélem nincs tériszonyod, mert felmegyünk a tetejéig. – végig néztem a falon, ami több mint 10 méteres volt.

Nagyon kevesen tudják rólam, de iszonyatosan félek a magasban. Tornaórán se mertem a kötélen felmászni. Az erkélyre is alig merek kimenni. Sőt, még a hídon is reszketve megyek át. Csoda, hogy a repülő utat kibírtam.

-Hát… - ahogy végig futottak e gondolatok az agyamon, elkapott a hasfájás, amit a hányinger követett.

A szám elé kaptam a kezemet és futottam a mosdó fele. Beérve szépen felavattam a WC-t. Biztos nem nyújthattam valami csodás látványt, de ezt váltja ki belőlem a tériszony.

Amikor kiürült belőlem minden, lehúztam a WC-t és a kézmosóhoz lépkedtem. Megmostam az arcomat és a számat, amit még kiöblögettem. Szerencsére a kabát zsebembe mindig van rágó, így elővettem egy szemet, amit rágni kezdtem.

-Jól vagy? – kérdezte Harry, amikor kimentem a mosdóból.

Egy igazi lány nem tökéletes. Egy tökéletes lány pedig nem igazi.
A magas lányok szexik , az alacsony lányok cukik.

-Mondhatjuk… - álltunk egymással szemben a folyóson és az egyik pillanatban a derekamnál fogva magához húzott.

Összeölelkeztünk. Kezeivel a hátamat simogatta, míg a karjaimat a nyaka köré fontam.

-Ne haragudj, nem gondoltam volna, hogy tériszonyod van. Meg kellett volna kérdezzelek erről. Sajnálom. Gyere, menjünk vissza a szállodába.

Megfogta a kezemet és visszamentünk az autóhoz. Beültünk és a szálloda felé vettük az irányt…

Bekísért a szobámba, ahol átöltöztem –de persze nem előtte- pizsibe és befeküdtem az ágyba. Harry betakargatott és leült mellém az ágy szélére és az arcomat kezdte simogatni. Nem sokára álomba szenderültem.

Éjjel a hasam korgására ébredtem meg. Éhes voltam. Felkeltem az ágyból és a konyhába vettem az irányt. A fiúk szobája előtt mentem el és az egyikből kiszűrődött a lámpa fénye. Mivel nagyon kíváncsi természetű vagyok, így bekukkantottam. Ahogy beléptem a szobába velem szemben volt egy üveg ajtó, amin keresztül kilehetett menni az erkélyre. Az erkélyen ott állt a szöszi, vagyis Niall. Közelebb mentem. Meghallhatta a lépéseimet, mert hátra fordult. Megálltam az ajtóban, majd megkérdeztem tőle, hogy mért nem alszik.

-Nem vagyok álmos és kijöttem egy kicsit levegőzni… - magyarázta és beállt köztünk a csend. – Emlékszel arra az estére? Akkor is ilyen szépen ragyogtak a csillagok, mint most. – mondta maga elé bámulva, majd hozzám fordult. – Nem jössz ide mellém?

-A-a. Tériszonyom van. Nagyon félek ilyen magasban. – A huszadik emeleten kaptunk szobát, így még ablak közelébe se mentem.

-Gyere – nyújtotta a kezét. – Vigyázok rád, megígérem.

A nagy levegővétel után megfogta a kezemet és magához húzott. Nem álltunk teljesen a korlátnál, hanem pár lépésnyire tőle. Niall elengedte a kezemet és a hátam mögé ment. Mellem alatt átkarolt és erős tartott.

-Nyugi, amíg itt vagyok veled, addig nem fog bántódásod esni. – suttogta a fülembe, mire elmosolyodtam és még jobban védelmező karjaiba bújtam.

7. fejezet

Sziasztok! 

Meghoztam az újabb részt! Remélem tetszik!

A teljes design átalakítást szeretném megköszönni Cassie D. - nek. 

~Harry szemszöge~

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit érzek Carly iránt. Nem vagyok belé szerelmes, de az biztos, hogy többet akarok, mint barátság!

Annyira tetszik benne, hogy félénk, de ha felszabadul, akkor teljesen egy másik oldalát ismerheti meg az ember.

Olyan, mint egy földre szállt angyal a szőke hajával. A teste észveszejtő, egyszerűen TÖKÉLETES.

A csókja pedig…áhw…mint a méz, olyan édes. Először bizonytalan, de utána meg már tépi az ajkaimat.

Lehet, hogy randira kellene hívnom? Igen, elhívom randizni. De hová vigyem, ha igent mondd?

~Mozi? Áh, az túl elcsépelt.

~Étterem? Első randin nem szokás.

~Golf? Egész jó ötlet, de csak mini golf.

~Bowling? A-a, ott múltkor voltunk a bandával és Carly is jött velünk.

~Falmászás? Tökéletes, csak ne legyen tériszonya.

Még pár randi helyen gondolkoztam, amikor Carly odajött az ágyamhoz. (Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy turné buszon vagyunk, mert megyünk az esti koncertre próbálni.)

-Beszélhetnénk? – kérdezte lágy hangján.

-Persze? Bebújsz ide, vagy…?

-Öhm… nem ülünk le a konyhába?

Kibújtam az ágyból és követtem Carly-t a konyhába. Leültünk a kis asztalhoz és néztünk egymásra.

-Szóval… Miről szeretnél beszélni?

-Csak azt akarom megkérdezni, hogy mégis mi van köztünk? – leesett az állam, mert ezt én is szeretném tudni.

-Nem tudom, de egy randi keretében kideríthetnénk. – utaltam rá, hogy randira akarom vinni.

-Öhm… Hogy mi? – lepődött meg nem is kicsit.

-Hát…arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova kettesben… Szóval, eljönnél velem randizni?

-Hát…öhm… - kezdte piszkálni a haját és kerülte a szemkontaktust. – Ühm… persze. – mondta ki félénken egy kis bizonytalansággal fűszerezve.

-Hát, akkor – kezdtem el vakargatni a tarkómat. – úgyis megyünk koncert után Chihago-ba, ott elmehetnénk valahova.

-Rendben.

A beszélgetésünket az autó leállása zavarta meg, ami azt jelentette, hogy megérkeztünk. Elkezdtük a próbát és Carly –mint mindig- egy csodálatos koreográfiát hozott össze.

Pár óra múlva a koncert is megkezdődött. Arattunk, mint mindig.

A koncert annyira felpörgetett minket, hogy a turnébuszon nem tudtunk megmaradni nyugodtan, ezért azt találtuk ki, hogy felelsz vagy merszezünk. A fiúk Carly-t is be akarták vonni a játékba, de ő tiltakozott, így inkább csak mi öten, fiúk játszottunk.

Louis, mint mindig szívatott minket, ha rá került a sor. Niall, azt a feladatot kapta tőle, hogy harapja meg Carly fülcimpáját.

Nem tudtam, hogy hogyan reagáljam le a dolgot, mert nem vagyunk együtt Carly-val, így a féltékenységnek semmi oka. Mivel Carly alig egy méterre ült tőlünk, így mindent hallottunk és láttunk.

-Mit szeretnél? – mosolygott Niall-ra.

-Hát…öhm… meg kell harapnom a fülcimpádat, mert ha nem teljesítem a feladatot, akkor felpofoznak. – magyarázta a szöszi a szöszinek.

-Oké, legyen.

Niall arrébb simította Carly szőke haját, hogy a füléhez jusson. Amikor már az arany tincsek nem fedték a fülét, Niall oda hajolt, megharapta, majd még ott maradt egy kis ideig és valamit suttogott Carly-nak. Csak susmogást hallottunk, de nem értettünk belőle egy szót se.

/Ha tényleg csak egy csók volt Harry-vel, akkor felidézhetnénk a csillagnézés estéjét./