21. fejezet

Szokták mondogatni, hogyha megtalálod a szerelmedet, és ha ránézel, akkor felélednek a pillangók és ezreivel röpködnek a hasadban. Az érintéseitől, a csókjaitól és minden egyes szavától bizsergető érzés járja át a testedet. Nem igazán tapasztaltam meg ezeket a dolgokat, mostanáig. Niall-lal minden földi nap olyan, mintha a mennyországban lennék. Akkor döbbentem rá igazán, hogy szeretem, mikor rám tört a magány. Ezerszer el akartam neki mondani, hogy szeretem, de vagy nem mertem vagy nem volt megfelelő pillanat. Filmekben mindig a fiúk mondják ki ezt a nagy szót, de ő még egyszer se mondta ki ez alatt az egy hónap alatt. Nem kérdőjelezem meg az érzéseit, de jó lenne, ha ő mondaná ki, mert az én bátorságom egyenlő a nullával. Ez abban is megmutatkozik, hogy sose én kezdeményezek. Még nem jutottam el odáig, hogy én csókoljak először. Ebben nem csak a bátortalanságom játszik közre, hanem az is, hogy még tapasztalatlan vagyok. Apropó: tapasztalatlanság. Niall még mindig úgy hiszi, hogy szűz vagyok, amikor már nem is. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom neki elmondani, hogy már megrontottak, és nem is akárki, hanem Harry, az egyik legjobb haverja. Jól megkavartam magam felett a felhőket. Bízom benne, hogyha ezeket a dolgokat elmondom neki, akkor meg fog bocsájtani vagy legalább is elfogadja a tényt. Szeretem. Szerelmes vagyok belé és nem tudnám elviselni, ha vége lenne a kapcsolatunknak. Ő a mindenem. A legjobb barátom, testvérem, védelmezőm, de ami a legfontosabb, hogy ő a szerelmem. Nem tudom, mi lenne, ha úgy ébrednék fel reggelente, hogy ő nincs mellettem. Nem halmozná el a nyakamat gyengéd puszikkal, nem csikizne meg nap, mint nap, csak is azért, hogy jó kedvem legyen. Nem aludhatnék a pólóiban, amibe beleivódott az illata. Nem lenne kihez bújnom filmezés közben és nem lenne egy nagy mackóm, aki imád enni és, ha megnyomják a hasát azt mondja, hogy: ,,Imádom Justin Bieber-t.”

-Na ki vagyok? – az ablak előtt álltam, amikor valaki a szemem elé rakta a kezeit.

-Niall. – elmosolyodtam, miközben elvettem a kezét és szembe fordultam vele. Nyaka köré fontam a kezeimet, mire ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához.

-Mit csináljunk tündérkém, ha már így itt ragadtál?

Drága London városunk megmutatta a rosszabbik arcát. Már több órája szakad az eső, villámlik, dörög és süvít a szél. Niall-nál ragadtam, mert ilyen időben nem engedett haza. Most az egyszer kivételesen örülök, az ilyen időjárásnak.

-Együnk, filmezzünk, együnk, társasozzunk vagy együnk? – kicsit se utalt rá, hogy enni akar.

-Hm… Együnk!

-Tökéletes választás! – megfogta a kezeimet és mentünk a konyhába.

Mindig azt mondogatja, hogy ő csak akkor eszik, ha szomorú. Ühüm… Nem kell neki szomorúnak lennie ahhoz, hogy egyen. De kit érdekel? Én így szeretem.

Felültünk a konyhapultra és az ölünkbe lévő tányérból falatoztuk a csoki tortát. Niall a kezébe vette a tejszínhabos flakont és nyomott egy adagot a szájába.

-Kérsz? – nézett rám vigyorogva.

Bólogattam és nyújtottam neki a tálamat, hogy a sütire nyomja a habot.

-Ezt te se gondoltad komolyan? – nézett rám kérdően. – Na ne szórakozz! Nyisd ki a szádat! – vigyorodott el.

Teljesítettem kérését, mire egy jó nagy adag tejszínt nyomott a számba. Nehézkesen, de lenyeltem. Ezután tovább ettük a sütit. Kis idő múlva, Niall félre simította a hajamat, így szabaddá tette a nyakamat és oda nyomott egy kis tejszínhabot, amit le is nyalt, majd megharapta a vékony bőrt, amit szívni kezdett. Először nagyon élveztem, de az élvezet lassacskán fájdalommá változott. Éreztem, ahogy a vér áramlik a nyakamban. Annyira fájt, hogy már könnyek gyűltek a szemeimben.

-Niall! Állj le! Ez már fáj! – gördültek le az arcomon a könnycseppek.

-Ne haragudj! – húzódott el a nyakamtól, mire a fájó ponthoz tettem a kezemet. – Sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni. – törölte le a könnyeimet.

Elvette a kezemet a nyakamról és gyengéd puszikkal lepte be a fájó területet. Az ölébe vett és bevitt a szobájába. Finoman letett az ágyra és fölém mászott. Sose kerültünk még ilyen intim pozícióba. A szívem majd’ kiszakadt a helyéről, oly hevesen vert. Kezeit a fejem mellett pihentette. Egyfolytában a szemeibe néztem. A kék minden árnyalata megtalálható íriszeiben. Egyre közelebb és közelebb hajolt, míg el nem érte ajkaimat. Lehunytam a szemeimet és vártam a bizsergető érzésre, de nem történt semmi. Ajkait hozzá érintette az enyémhez és el is húzódott. Kinyitottam a szemeimet.

-Mondanom kell valamit! – nézett rám nagyon komolyan. – Én… - vett egy nagy, mély levegőt. – Szeretlek Carly! Sose tápláltam ilyen erős érzelmek egy lány irányt sem.

Kimondta! Istenem! Kimondta, hogy szeret!!!!!

-Én is szeretlek Niall! – mosolyodtam el.

Dereka köré fontam a lábaimat és fordítottam a helyzetünkön, így én kerültem felülre. Abban a pillanatban nem gondolkoztam, csak cselekedtem. Se szó, se beszéd, egyből az ajkainak rontottam, kicsit meglepődött, de szenvedélyesen visszacsókolt. Kezeit végig vezette a hátamon, le a fenekemig, mibe belemarkolt ezáltal belenyögtem a csókunkba. Pólóm alá vezette a kezeit és csupasz hátamat simogatta. Megszabadítottuk egymást a ruháinktól és egy emlékezetes, szerelem dús fél órát töltöttünk együtt...

-Kérdezhetek valamit? – törte meg a csöndet, miközben egymáshoz bújva pihentünk.

-Kérdezz!

-Hogy-hogy nem véreztél? – hoppá! A szűzesség elvesztésekor van vér, de most nem volt, mert már nem vagyok az, de ezt ő nem tudta. Eddig…

-Hát tudod… izé… - dadogtam. – Én már nem voltam szűz.

-De várj! – ült fel. – Akkor mikor, hogyan és kivel? – zavarodott össze és hiper gyorsasággal tette fel a kérdéseket. Éppen válaszolni akartam rá, de ő előbb megszólalt. – Tudod mit? Nem érdekel. Lényeg, hogy az én vagy és nagyon – nagyon szeretlek. – visszafeküdt mellé és újabb csókcsatába kezdtünk.