20. fejezet

~Niall szemszöge~

Szeptember tizenharmadika van, a huszonegyedik születésnapom. Mától hivatalosan is felnőtt vagyok. A fiúk már reggel korán az ágyamban ugráltak és szülinapi dalokat énekeltek. Nagyon jól esett, hogy nem felejtették el. Még tortát is kaptam tőlük. El akarták velem hitetni, hogy ők sütötték. Na persze… Egyik napról a másikra meg tanulnak sütni. Hihető… Na, de nem baj. Szándék a fontos. Elfújtam a gyertyákat miközben kívántam egyet. Se pénzt, se házat, semmi ilyent nem kívántam, hanem csak azt, hogy Carly-val boldogok legyünk. A fiúk kiszedték a tortából a gyertyákat, hogy fel tudjam vágni, de ez nem következett be. Harry fogta a tálcát, amin a torta volt, Louis mögöttem állt és egy picit meglökött, mire Harry még jobban felemelte a tálcát és az arcom a krémes süteményben landolt. E tettük miatt nem tudtam rájuk haragudni, mert fordított esetben én is ezt csináltam volna. És lássuk be! Eléggé vicces volt.

Elmentem a fürdőszobába, hogy letisztítsam az arcomat. A tükör előtt álltam, így láttam, hogy Carly bejött utánam.

-Boldog szülinapot! – ölelt meg hátulról és egy puszit nyomott a hátamra.

-Köszönöm! – megfordultam és kezeimet a derekára csúsztattam.

-Az egész arcod tiszta torta! – kuncogott fel. – Mindjárt felfallak!

-Oh, csak nyugodtan! – nevettem én is.

Közelebb hajolt és elkezdte eszegetni az arcomról a krémet. Hasonlíthattam volna egy cicához, de mivel nem nyalogatott, így ebben a helyzetben nem tudtam annak nevezni.

-Annyira édes vagy! – nevette el magát.

-Tudom!

Fordultam egyet Carly-val, így neki tudtam nyomni a kézmosó bútordarabnak. Derekánál fogva kicsit felemeltem, így rá tudott ülni a felületre. Lábai közé fészkeltem magam és megcsókoltam. Nyelvem bejutásért esedezett, amit egy idő után meg is kapott. Csókunkat csak a levegőhiány szakította meg. Levegő után kapkodtam, mikor ajkaink elváltak egymástól. Bizsergető érzés járta át a testemet, miközben a szívem egyre gyorsabban vert. Carly csókjai olyanok számomra, mint a süti. Nem lehet velük betelni…

Egész nap jól elszórakoztunk. Táncoltunk, énekeltünk, kvízeztünk és minden félét játszottunk. Nagyon jól éreztem magam. Olyan sokat nevettem, hogy a végén már nagyon fájt a hasam…

Késő délután elkezdtünk az esti bulira készülődni. Valami folytán Carly nem akart jönni, így nagyon nehezen, de elmentünk nélküle. Nem akartam ott hagyni Carly-t, viszont bulizni is el akartam menni. Megbeszéltük, hogy elmegyek szórakozni, majd haza jövök és tovább ünnepeljük kettecskén a szülinapomat. Persze nem azzal a dologgal…

Fél órát, ha ott voltam a buliba, majd visszasiettem hercegnőmhöz.

-Öltözz! – mentem be a szobájába.

-Neked is szia! – flegmázott egy kicsit, ami teljesen érthető volt.

-Szia drága! – adtam egy puszit a szájára. – Öltözz fel és elmegyünk valahová. – mentem ki a szobájából, majd annyit hallottam, hogy kiabál utánam.

-De hová megyünk?

-Valahova, csak öltözz fel átlagosan. – kiabáltam vissza.

A neten találtam és hallottam pár embertől egy növényes kertről, ami azt takarja, hogy van egy épület, melynek a teteje üvegből van, így beszűrődik a napfény vagy este a holdfény és szebbnél szebb virágok találhatok ott.

Carly röpke pár perc alatt kész lett és indultunk a kitűzött célhoz…

A házban a sötétség volt az úr. A falon található kapcsolóhoz vezettem az ujjamat és felnyomtam a gombot. Halvány világosság tárult elénk. Sehol se volt lámpa, égősorok lógtak le minden honnét. Szentjánosbogarak ezrei röpködtek a fejünk fölött, amikhez pár pillangó is csatlakozott. A helyiség közepén volt egy csigalépcső, melynek korlátján futó virágok ékeskedtek, mikre a holdfény rávetődött. Csodálatos volt. A földön és az asztalokon virágok pompáztak kisebb – nagyobb cserepekben.

-Ez gyönyörű! – ragyogott fel Carly szeme.

-Szerintem te vagy a gyönyörű! – ránéztem, mire visszanézett egy mosoly keretében.

Ujjainkat összefontuk és beljebb mentünk. Megnéztünk és megszagoltunk mindenegyes virágot. Nem tudom, hogy már hányadikat szagoltam meg, mikor rám tört a tüsszentések sorozata. Tettem megmosolyogtatta Carly-t. Egy idő után, nagy nehezen, de abba hagytam és mentünk tovább. Felmentünk a csigalépcsőn, majd az egyik fokára leültünk. Idő közben letéptem egy lila szirmú virágot, amit Carly füle mögé helyeztem.

-Mért van az, hogy neked van szülinapod és mégis te szerzel nekem meglepetést? – nézett rám csillogó barna szemeivel.

-Nem érdekel a szülinapom. Lényeg, hogy veled lehetek és mosolyogni láthatlak nap, mint nap. – simítottam végig az arcát.

-Köszönöm! – suttogta.

Mivel nem egy lépcsőfokon ültünk, így nem tudtam úgy odahajolni hozzá, hogy meg tudjam csókolni, ezért felálltam és nyújtottam neki a kezemet, jelezve, hogy ő is álljon fel. Egy lépcsőfokkal feljebb állt és ez így pont jó volt, mert a magasság különbség miatt, most pont egy magasak voltunk. Benyúltam a haja alá, a tarkójához, így gyengéden közelebb vontam magamhoz. Ajkaink súrolták egymást és leheletünk is egybeforrt. Carly jól tudta, hogy mi a gyenge pontom és ezt ki is használta. Finom megnyalta ajkaimat. Ennél a pontnál betelt nálam a pohár. Ajkainak rontottam. Először kicsit vad voltam, de visszavettem a tempóból, így gyengéd és szenvedélyes lettem. Ebben a csókban minden érzelmem bent volt: Szeretet, öröm, vágy,…