15. fejezet

A körömvágó ollót választottam. Régebben is vagdostam magam, így nem tartottam tőle. Leültem a fürdőkád szélére és az alkaromba vágtam, közel az ütőeremhez, ahol vékony a bőr. Minden vágás kegyetlenül fáj. Amikor már eléggé folyt a vörös vérem, ami már szinte feketének látszott, abbahagytam és csak néztem, hogy milyen gyorsan pereg le a vér a kád oldaláról.

-Szent egek! Te meg mi a jó francot csináltál? – ekkor döbbentem rá, hogy nem zártam be az ajtót.

-Hagyj magamra Harry! – ez is csak szófecsérlés volt.

Az egyik szekrényből kivette az elsősegélycsomagot és leült mellém a kádszélére. Elvette tőlem az ollót és jó messzire elhajította. Megfogta a megsebzett kezemet és vizet engedett rá. Nem tudom melyik volt rosszabb. A vágás vagy a víz csípése a friss sebeken. Miután lemosta a karomat, megtörölgette, hintett rá hintőport és bekötözte.

-Menj be a szobába, addig elrendezem a fürdőt.

Nem hiszem, hogy olyan sok mindent kellett volna elrendeznie, mert a kádba csorgattam a véremet, így csak ki kell veretni belőle a vörös folyadékot. Átöltöztem pizsamába és befeküdtem az ágyba. Pár perc múlva Harry kijött a fürdőből és leült az ágyam szélére és könnyes szemekkel nézett rám.

-Mért kellett ezt tenned? – simogatta meg az arcomat.

-Mert egy csődtömeg vagyok! – elfordítottam a fejemet, hogy ne lásson újra sírni.

-Mért lennél az? – fordította vissza a fejemet maga felé.

-Hallottad miket mondott Brittany, vagy nem?

-Nem érdekel, hogy mit mondott. Ha el szeretnéd mondani , hogy, hogy is van valójában, akkor meghallgatom, de ha nem, akkor lezártam a témát.

Nem tudom, hogy miért, de mindent elmondtam neki. A gimis éveimet, anyukámat, hogy nem tudom miért hagyott el és apukámat, hogy rá mindig számíthatók. Beszámoltam neki arról is, hogy már korábban vagdostam magam, nem csak ollóval, hanem pengével is. Gyógyszert is szedtem, de bevittek a kórházba és időben kimosták a gyomromat.

Harry elképedve hallgatta a történetemet, miközben ő is a könnyeivel küszködött. A mese végén a szívére kötöttem, hogy senkinek se mondja el, amit az imént hallott. Egy ideig csendben néztünk egymásra, majd megszólalt:

-Figyelj, lehet, hogy furán fog hangzani, de szeretném, ha nekem adnád a szüzességedet.

-Hogy mi? – kerekedtek ki a szemem a meglepődöttségtől. 

-Igazad van. Inkább megyek… - felállt és az ajtó felé vette az irányt.

-Várj! – szóltam utána. – Én…én…én… sz…sz…eretném neked a…a…a…adni… - dadogtam.

-Komolyan? – lepődött meg.

-Ühüm. – bólogattam. – De ígérd meg, hogy vigyázni fogsz rám!

-Ígérem!

Harry egész idő alatt nagyon figyelmes és gyengéd volt. Először fájt, mikor belém helyezte magát és még egy pici vér is volt, de ezt a pillanatot átlépve a gyönyör hullámai jártak át.

Sokszor ábrándoztam arról, hogy milyen lesz az első alkalom… Csalódás ért… Kellemes csalódás…

Még ruhában is nagyon szégyenlős vagyok, most meg felfedtem az egész testemet egy fiú előtt. Nagyon zavarban voltam, hogy mit fog szólni hozzám, de megnyugtatott szép szavaival, érintéseivel és csókjaival.

Hogy mért pont Harry? Nem tudom… Csak ő neki meséltem el az egész életemet és máris többet tud rólam, mint bárki más. Egyfajta kötödés-bizalom alakult ki köztünk. Nagyon jó volt az éjszaka és remélem még több ilyenben lesz részem. Nem vagyok szerelmes. Nem táplálok iránta semmi komolyabb érzelmet, de ezen kívül szeretnék még vele átélni több ilyen csodálatos pillanatot.