13. fejezet

Szörnyen aludtam az éjjel, és a ’szörnyű’ még gyenge kifejezés. Egyfolytában Ben üzenete járt az eszemben és az is rátett egy lapáttal a rosszullétemre, hogy Brittany VIP jeggyel fog jönni a koncertre, így kilenc a tízhez esélye van annak, hogy találkozni fogunk… Amikor végre el tudtam aludni, előjöttek a borzalmas rémálmok és felriadtam. Plusz, még Niall-ön is kattogott az agyam..

Az telefonom órája háromnegyed kilencet ütött. Nem volt semmi kedvem felkelni, de megszólalt a hasam, jelezve az éhséget. Nagy nehezen rászántam magamat arra, hogy felkeljek, és úgy ahogy voltam –pizsamában- mentem utamra. A konyhába menet, Harry és Zayn szobája előtt mentem el. Tárva-nyitva volt az ajtó, így bekukkantást nyerhettem, hogy mis is folyik odabent. A két srác nyakig betakarózva aludt. Niall az ágy mellett állt és gitározott, Louis és Liam az ágyon ugráltakmiközben értelmetlen szövegű ébresztőt énekeltek. Zayn, ezt figyelmen kívülhagyta és próbált tovább aludni, míg Harry, egy idő után megunta és ő isénekelni kezdett. Teli szájú nevetéssel kísértem végig a jelenetet, ami majdnem átformálódott röhögő görccsé. Amikor Niall észrevett, szolidabb mosolyra váltottam és a konyha felé vettem az irányt.

Úgy döntöttem, hogy müzlit eszek reggelire. Mért is ne, az erre alkalmas tál a legfelső polcon volt. Esélytelennek láttam, hogy az én 165 cm-mel elérjem. Nyújtózkodtam érte, de csak nem értem el. Nyögtem, sóhajtoztam, szitkozódtam, de még mindig nem értem el.

-Várj, segítek! – jelent meg mellettem Niall, akinek szinte nem is kellett nyújtózkodnia, hogy elérje a tálát. Ennyit jelent a 10 cm különbség.

-Köszi! – köszöntem meg, miután levette a polcról és átadta.

-Amúgy jó reggelt! – adott egy puszit az arcomra.

Én is jó reggelt-et kívántam és elkészítettem a finom reggelimet, majd az asztalnál ülve kezdtem elfogyasztani.

-Mi a baj? Olyan fura vagy! – kérdezte Niall, mikor leült mellém.

Vettem egy nagy levegőt, majd belekezdtem. Elmondtam neki, hogy két külön világban élünk és nincs bennünk semmi közös.

-De Carly, ez eddig sose zavart, hogy sztár vagyok… És nem élünk külön világban, csak más a foglalkozásunk… Én is ugyan olyan ember vagyok, mint bárki más… Az x factor óta, te vagy az első lány, aki nem a sztárt látta bennem, hanem a hülye kis ír kölyköt. Most mi változott?

-Nem változott semmi, csak jobban belegondoltam a dolgokba. – magyarázkodtam, miközben a könnyeimmel küszködtem.

-Áh, hihetetlen vagy! Tudod mit? Inkább, áh…! – felállt az asztaltól és dühösen elvonult.

Az étvágyam is elment, pedig farkas éhes voltam. Félrelöktem a tányért és az asztalra hajtottam a fejemet. Hogy én mekkora egy hülye vagyok! Megbántottam azt, aki a legjobban törődött velem több év után.

-Mi a baj Carly? – jött oda Harry és megsimogatta a hátamat. Felnéztem rá, majd újból lehajtottam a fejemet. Hallottam, hogy nyikorog mellettem a szék, így tudtam, hogy helyet foglalt mellettem és a válaszomra vár.

-Nincs rajtad póló. – nem tudom miért mondtam ezt. Csak úgy kiszaladt a számon, és a végén el is nevettem magamat.

-És akkor mi van? – kérdezte ő is nevetve.

-Látom a tatttoo-idat. – mondtam full komolyan, de még mindig nem néztem fel.

-Mi történt veled Carly? – biztos totál hülyének nézett.

-Minden Harry! – hirtelen felálltam az asztaltól. – Elegem van mindenből és mindenkiből! Az egész világból! Mit tettem, hogy ennyire sújt engem az Isten? – kiabáltam és bevonultam a szobámba és egész nap ott is maradtam.

~Harry szemszöge~

Fogalmam se volt, hogy mi ütött Carly-ba. Mi az, hogy sújtja az Isten? Mi történhetett vele? Szerelmi csalódás? Családi ügyek? Még is micsoda?

-Nem tudjátok, mi van Carly-val? Reggeltől fogva ki se jött a szobájából. – kérdésemre Niall torkán akadt az üdítő, amin a többiek jót röhögtek. – De most komolyan? Kezdek aggódni érte.

-Biztos jól van. – mondta félvállról Louis.

-Na, jól van srácok! – szólalt meg Liam. – Gyertek, megnézzük, mi van vele…

-Carly! – kopogott be az ajtón Zayn.

-Mi az? – jött a válasz.

-Bemehetünk? – kérdeztem.

-Egyedül akarok lenni.

~Niall szemszöge~

Nem is tettem semmi olyat, amivel megbántottam volna Carly-t. Sőt, ő bántott meg és mégis nekem van lelkifurdalásom. Most már én is tiszta ide vagyok, mert még mindig nem jött ki a szobából. Csak kárt ne tegyen magában, mert azt nem élném túl. Lehet, hogy megbántott, de én még mindig, ugyan úgy szeretem és ez ellen nem tudok mit tenni. Még mindig bízom benne, hogy csak rossz napja volt és nem gondolta komolyan azokat a dolgokat, miket mondott.