1.fejezet

Sziasztok! Meghoztam az első fejezetet. Remélem elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást!:)

My perfect life

Oh Harry, mért vagy ennyire cuki? Álltam a szobám falánál és néztem a poszteremet, amin Harry Styles volt. Csorgó nyállal még egy ideig néztem a képet, majd feleszméltem. Felkaptam az iskolatáskámat és indultam az életemet megkeserítő helyre, azaz az iskolába. Már csak egy hét volt a suliból, az én nagy örömömre. Ez nem szarkazmus, hanem igazság, mert tényleg örülök neki, hogy vége lesz az egész tanévnek. Sajnos, nem úgy alakultak a gimis éveim, ahogy azt elterveztem. A suli két részre osztódott. Vannak a menők és a szürke kis egerek, vagyis a nem menők. Az első két évben a semleges zónában voltam, Ben-nel az akkori barátommal. Ben, akkoriban csatlakozott a foci csapathoz, így bekerült a menők körében, engem elfelejtve. Ezután én is próbáltam beilleszkedni és a táncosok körében meg is találtam a helyemet. Először nagyon jóban voltam mindenkivel, de ez nem tartott sokáig. Brittany, gazdagék pici lánya, pletykákat kezdett terjeszteni rólam. Az volt az egyik hazugsága, hogy: koldussal dugattam meg magam, csakis azért, hogy elveszítsem a szüzességemet… Ezek után jöttek a megaláztatások: -Kicsi mellem van, -ronda vagyok, -apám is letagadna, ha tehetné.

Sokszor gondolkoztam azon, hogy sulit váltok, de nem akartam megfutamodni… Ez ahhoz vezetett, hogy drogozni kezdtem… De persze csak parti drogok voltak. Kicsit elvette az eszemet, ami miatt nem tudtam az iskolára koncentrálni, ezért nagy nehézségek árán leszoktam. Ugyan is, nem régiben volt az érettségi, amit jó eredménnyel sikerült teljesítenem.

Visszatérve a szüzesség témára… Nem igaz, hogy koldussal feküdtem le… Pontosabban senkivel sem voltam még együtt. Kicsit ciki, hogy 18 évesen még szűz vagyok, de nem voltam olyan pasim, akivel ,,úgy” együtt lehettem volna. Helyesbítek! Ben-en kívül senkim sem volt…

Mért is ne? A mai nap se ment zökkenő mentesen. Az ebédlőben leültem a tudóskák, vagyis a gyíkarcok mellé ebédelni. Gyíkarcok? Ch… Hisz’ én is közéjük tartozom. Gondtalanul eszegettem a sajtos szendvicsemet, amikor megjelent mellettem egy srác. fekete csőnaciban volt, kék supra cipőben és minden focista ilyet visel, azaz baseball dzsekiben jelent meg.

-Tűnés! - mondta erőteljes hangján, miközben csettintett egyet az ujjaival.

Mindenki felkellet a helyéről és futva menekültek el. Én is fel akartam állni, hogy át adjam a helyemet, de megfogta a vállamat és visszanyomott a székre.

-Te maradsz! – parancsolt rám.

A tudóskáknak már csak a hűlt helyét láttam, majd a srác leült velem szemben. Ben volt az. A szívem a torkomban dobogott, mert nem tudtam elképzelni, hogy mit akarhat tőlem, a suli legmenőbb sráca. Sőt! Csodálom is, hogy nem a páholyban foglal helyet, mint minden menő, hanem a stréberek asztalánál. Plusz, lassan két éve, hogy vége volt mindennek köztünk és azóta még egy ’sziát’ se mondunk egymásnak.

Félénken ránéztem, mire ő csak mosolygott, mint egy tökkel ütött… 
-M...mit akarsz t...t...tőlem? – kérdeztem dadogva. 

-Sh! – tette a mutató ujját a szám elé, jelezve, hogy ’maradjak csöndben’. – Nyugi… Nem foglak bántani… Képzeld, tegnap nosztalgiáztam és visszagondoltam, hogy milyen jó is volt veled.

-Komolyan? – néztem rá döbbenten. 

-Dehogyis! – nevette el magát. – Veled soha többet! Még ahhoz is túl beszari voltál, hogy lefeküdjél velem!

-Szemét! – dühösen felálltam és siettem a következő órámra. 
-Na cica, ne szívd mellre! – Kiabálta utánam

Egész nap ez a mondat járt a fejemben: ,,Még ahhoz is túl beszari voltál, hogy lefeküdjél velem!” Nem voltam beszari, csak amikor ő akarta, akkor még túl friss volt a kapcsolatunk. Ezt meg is értette. Utána már nem volt gyengéd, inkább akaratos, így meg persze, hogy nem akartam lefeküdni vele.

Haza érve lecuccoltam a szobámba és a tükör elé álltam. Mért nem kellek senkinek? Ilyen ronda lennék? Nem vagyok kövér, de túl vékony se. Nincs rövid hajam, nem vagyok tele pattanással sem. Mi baj lehet velem? Kérdeztem a tükörbeli énemtől. Oda pillantottam az íróasztalomra, ahol egy ollót véltem felfedezni… Hm… OLLÓ! Mi , ha véget vetnék az életemnek?

I hate my life