18. fejezet

A vacsora befejeztével apu haza jött, de Karen nélkül, aminek nagyon örültem. De annak nem, hogy holt fáradtan apa-lánya beszélgetésben volt részem. Nem mondtam el apunak a véleményemet, mert nem akartam megbántani. A szívemre kötötte, hogy adjak neki egy esélyt, mert nagyon kedves hölgy és komolyan gondolja vele. Nagy nehezen, de megígértem neki, hogy eltöltök vele egy kis időt. Megígértem neki, de azt nem mondtam, hogy mikor! Lehet, az száz év múlva is. Az én kis ravasz eszem. Haha…

Két nap múlva reggel jöttek értem turnébuszon a fiúk, mert itt Nagy-Britanniában fognak turnézni. Nagy búcsúra és sírásra számítottam elköszönésnél, de nem. Előtte való nap este, átjött hozzánk Karen és itt is aludt. Reggelinél úgy viselkedett, mintha a vér szerinti anyukám lett volna. Olyanokat mondott, hogy: ,,Vigyázzak magamra!”, ,,Hiányozni fogok!”, stb. Nem kicsit lepődtem nem! Alig pár napja ismer, de már hiányozni fogok neki(?). Nekem ő nem fog hiányozni, az ezer százalék. Reggeli után felöltöztem, megcsináltam a hajamat, a sminkemet és indulására kész voltam. Apu levitte a bőröndjeimet az ajtóhoz, mert én alig bírtam el. Nem kellett sokat várni és megérkezett a hatalmas busz. Megöleltem aput és egy-egy puszit adtunk egymás arcára elköszönés ként. Nem akartam bunkó lenni, ezért Karen-t is megöleltem, de jóval rövidebb ideig, mint aput. Felkaptam a bőröndjeimet és lebaktattam a ház előtti lépcsőn. A lépcső alján egy nagy testű ember állt, aki a fiúk testőre volt. Elvette a táskáimat és berakta a busz alján lévő csomagtartóba. A busz ajtaja felé vettem az irányt, de még hátrafordultam és intettem egyet apuéknak. Visszaintegettek és Karen a könnyeit is törölgette(?). Tette érthetetlen volt számomra. Be akar vágódni apunál vagy már ennyire érzi az anyaságot? Tudniillik, Karen-nek nincs gyereke. Beszálltam a buszba, köszöntöttem a fiúknak és leültem a szabad helyre. Pont két tűz közé. Nem vágytam egyik fiú társaságára sem, ezért bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elkezdtem hallgatni Union J-től a Beautiful Life című dalukat...

Egy órán keresztül biztos, hogy utazhattunk már, mert jó sok szám ment végig és több mint öt perces remix-eket hallgattam. Teljes mértékben kizártam a külvilágot. Hallgattam a jobbnál jobb dalokat és csak az út mentén elsuhanó fákat, szabad repkedő röpködő madarakat és az ablakon csordogáló vízcseppekre figyeltem. Néha-néha elkalandozott az agyam más felé is. Például: Mi lesz, ha apu és Karen összeházasodik? Esetleg a gyerek téma is szóba jöhet? És ez mégy csak az egyik gondom… Niall-lal és Harry-vel ki szeretnék békülni, de elég nehézkes, mert mind a ketten többet érezek irántam, mint barátság. Igaz a mondás! Barátságból lehet szerelem, de szerelemből barátság soha! És, mint mindig, ilyen az én életem!

A szállodába érkezés nehézkesen ment és több órába tellett eljutni odáig. Minden honnét jöttek a paparazzik és a rajongók. A fiúk mindenkinek eleget téve autogramot osztogattak és fényképeket csináltak. Mosolyra húzódott, amikor láttam egy kislányt és egy velem egy idős srácot (biztos a bátyja lehetett) áttörni a tömegen, hogy a szőke kislány készíthessen a fiúkkal egy képet. Mit meg nem tesz az ember a saját testvérének. Sose gondolkoztam róla, hogy milyen lenne egy testvérrel élni. Nem adatott meg nekem ez a lehetőség, így nem is szőttem hiú ábrándokat magamnak. Sokkal jobban fájt volna a kemény valóság, ha álomvilágban éltem volna…

A szállodába érve mindenki elfoglalt a helyét és kipihente fáradalmait. Zayn és Louis barátnőikkel beszélgettek telefonon vagy gépen, Liam és Harry eltűntek, Niall a nappaliban –már ha lehet egy ággyal és egy TV-vel felszerelt helyiséget nappalinak nevezni-, TV-re kapcsolta az xbox-ot és játszott.

Valami belső hang azt sugallta, hogy menjek oda hozzá és beszéljek vele. Hogy mért hallgattam erre a kis hangra? Nem tudom. Egyszerűen a lábaim oda vezettek.

-Szia! – köszöntem félénken.

-Hali! – végig vezette rajtam a tekintetét, majd újra a játéknak szentelte a figyelmét.

-Öhm… Csak azt akarom mondani, hogy sajnálom! – még mindig nem oldottam fel, ezért félénken mondtam ki minden egyes szót.

-Mit is? – értetlenkedett vagy csak tetette tudatlanságát.

-Sajnálom, amit pár nappal ezelőtt a mosdóban mondtam, csak nagyon ideges voltam és nem gondoltam komolyan, ahogy azt se, mikor az első randink után szépen lekoptattalak. – a földet fürkésztem és az ujjaimat tördeltem.

-Nem tudok erre mit mondani. A mosdós incidenst még megértem, de azon még nem tudok tovább lépni, amiket az első randink után mondtál, hogy különbözünk…meg, hogy más világban élünk… - kezdett egyre feszültem lenni, ezáltal hangosabban beszélt. – Beléd szerettem, élveztem a kettesen töltött időt, utána meg a képembe mondod, hogy fejezzünk be, amit még el sem kezdődött. Törődni akartam veled, szeretni teljes szívemből, elmondani minden nap, hogy mennyire csodálatos vagy, de nem. – felállt és úgy folytatta tovább okítását. – Úgy látszik, neked ez semmit sem számít. Tudod mit? Hagyjuk egymást békén! – ezzel a mondatával elment előttem és ott hagyott.

Niall beszéde közben leültem az ágyra. Miután elment felhúztam a térdeimet, a fejemet rá hajtottam és a kezemmel körül öleltem a lábaimat. Egyfolytában Niall mondatai jártak a fejemben: ,, Törődni akartam veled, szeretni teljes szívemből, elmondani minden nap, hogy mennyire csodálatos vagy..” Mély levegőket vettem azért, hogy a szememből ki ne csorduljanak a könnyek.

-Mizu Carly? – hallottam meg Louis hangját és éreztem, hogy besüpped mellettem a kanapé.

-Semmi. – tekertem meg a fejemet, de még mindig nem néztem rá.

-Csak nem fáj valamid? – megtekertem a fejemet, hogy nem. -  Hm! Akkor fiú van a dologban! – erre a mondatára kipattantak a szemeim és egyből ránéztem.

-Miből gondolod? – kérdeztem, mint aki nem érti, miről beszél.

-Kérlek… Tudom, hogy Niall-ről és Harry-ről van szó. – elégedetten vigyorgott, mint egy kisgyerek, aki jó választ ad a tanárnő kérdésére.

-Honnét tudod?

-Kezdjük Harry-vel! Egy, ő a legjobb haverom. Kettő, vékonyak a falak. – ledermedtem, hogy miket tud. – Jöjjön Niall. Eleinte puszi reggelente, pillantások mosolygással, most meg még egy szia se.

Ledöbbenten hallgattam, hogy mennyi mindent észrevett a fiúkkal kapcsolatban… Segíteni akart megoldani a problémámat, így erőt vettem magamon és elmeséltem neki mindent, hogy Harry-vel mért lett vége és Niall-lal is. Louis, kerek-perec lehülyézett, mert a Ben által írt SMS miatt vettem véget a Niall-lal való kapcsolatnak… Kérdeztem mi tévő legyek. Azt mondta, hogy hallgassak a szívemre. A szívem azt mondja, hogy kérjek Harry-től is bocsánatot és kezdjünk mindent elölről, de Niall-lal szeretnék lenni. Rájöttem, hogy több kell nekem a barátságánál, de ez nem fog sikerülni, mert minden esélyemet elszúrtam nála.