2014. február 6., csütörtök

11. fejezet



~Niall szemszöge~
Oh, drága napfényes California! Annyira imádlak! Meleg, napsütés, óceán… Kell ennél több? Paul, a menedzserünk azt mondta, hogy itt több ideig elidőzünk, mert nekünk is kell egy kis vakáció. Nagyon megörültem a hírnek, mert így több ideig lehetünk együtt Carly-val.
A többiek lementek a vízpartra fürödni és élvezni a napsütést, míg én és Carly a szállodában maradtunk. Megkértem, hogy amíg nem szólok neki, addig maradjon bent a szobájában.
A virágboltban vettem tulipánt, mert ez a kedvenc virágja és lakosztály minden egyes vázájában tettem egy – egy csokor virágot. Német csokit is vettem, mert tudom róla, hogy édes szájú.
Mikor már mindennel kész lettem, szóltam neki, hogy jöjjön ki a nappaliba.
Oh, én hülye! Amíg Carly a csokoládét kóstolgatta, addig én rohantam be a szobámba és kihoztam a DVD lejátszót a választott filmmel.
-Te meg mit csinálsz? – kérdezte meglepetten, mikor meglátta a kezemben a lejátszót.
-Gondoltam filmezhetnénk itt, mert nem szeretnélek már az első randin a hálószobába vinni.
-Oh, de aranyos vagy! – mosolygott rám.
Összekötöttem a lejátszót a TV-vel és beraktam, Carly kedvencét, a Felhők felett 3 méterrel c. filmet. Szorosan odafészkeltem magam Carly-hoz és elindítottam a filmet. Az
elején csak ültünk mozdulatlanul, majd bevetettem az ’ásító öleléses’ figurát. Felemeltem a karjaimat, mintha ásítanék és az egyik átraktam Carly vállán. Ránézett az ölelő karomra, elmosolyodott és hozzám bújt. A film közepe fele szőkeségem megéhezett és az ölébe vette a bon-bon-os dobozt, ami tele volt finomabbnál finomabb csokival.
-Kérsz? – emelte rám tekintetét. Kérdésére csak bólintottam, hogy ’igen’.
A hüvelyk – és a mutatóujja közé vett egy csokit és a számhoz vezette. Elvettem tőle a csokit, ügyelve arra, hogy le ne harapjam az ujjait.
A film végére döbbentem rá, hogy szépségem elaludt. Olyan édesen szundikált, hogy nem volt szívem felkelteni. Az egyik kezemet a térdhajlatához, a másik a derekára vezettem és óvatosan felemeltem. Bevittem a szobájába és lefektettem az ágyra. Betakargattam, hogy ne fázzon meg. Egy puszit nyomtam a homlokára, majd kimentem, hogy nyugodtan tudjon aludni. Nem sokára a fiúk is visszaértek és zenélni kezdtünk. Úgy voltunk vele, ha már minden nap énekelünk, akkor mért hagyunk ki egy napot is?
Nem vettük észre az idő múlását, csak arra eszméltünk fel, hogy besötétedett, amit azt jelentette, hogy este van. Ha este, akkor vacsora. Pizzát akartunk enni, így egy lapra kezdtük felírni, hogy milyen pizzát is rendeljünk, amikor megjelent körünkben Carly.
-Jól aludtál? – kérdeztem mosolyogva, mire az ő arcán is egy szelíd vigyor jelent meg.
-Igen és ne haragudj! – a fiúknak a tekintete közöttünk cikázott, mert nem értették, hogy miről beszélünk.
-Semmi gond. Lényeg, hogy jól aludtál. Milyen pizzát kérsz? – váltottam gyorsan témát.
-Am… sonkás – ananászos – kukoricás - extra sajtos pizzát.
-És ez mind hova fog beléd férni? – kérdezte Louis, aki a háta mögé állt és felemelte, úgy hogy a lába elhagyja a talajt.
Carly-nak tetszhetett ez a mozdulat, mert nagyokat nevetett, majd mikor újra lent volt a talajon a hasára mutatott, hogy oda fog elférni. Ezután mindenki felhúzta a pólóját, hogy megnézzék egymás hasát. Persze Carly most is szégyenlős volt, de mikor mondtuk neki, hogy már láttuk bikiniben és nincs mit rejtegetnie, ő is felhúzta a pólóját és megmutatta lapos pociját. Mint mindig Louis most se tudta megállni, hogy valami hülyeséget ne tegyen, ezért elkezdett dobolni Carly fedetlen hasán, ami egy kicsit piros lett a végére, de szerencsére nem fájt neki.
Megrendeltük a pizzakát és vártunk. Időközben Carly kiment telefonálni az erkélyre. Remélem nem jön rá a tériszony. Egy kis idő múlva a szobapincér felhozta a rendelésünket. Zayn vette át a pizzakat, míg én kimentem szólni Carly-nak.
-Igen, nagyon aranyos volt. – beszélt a telefonban.
-Nem, az még nem volt, de remélem, hogy nem sokára megtörténik.
-Emlékezetes nyarat akarok, egy különleges fiúval.
Még pár mondat erejéig beszélt a telefon túlsó végén lévő személlyel, majd letette és hátrafordult. Velem találta szembe magát, amitől megijedt, mert a szívére tette a kezét és szaporábban vette a levegőt. Közelebb léptem hozzá és megfogtam a kezét.
-Nem tudom, hogy mennyire vagyok számodra különleges srác, de ígérem, hogy emlékezetes nyarat szerzek neked.
-Te…te…te…hallottad? – olyan édes, mikor lányos zavarában dadog.
A mutatóujjamat a szája elé tartottam, jelezve azt, hogy hallgasson el. Egy kósza tincset, mely az arcába lógott a fülé mögé simítottam, így a tenyerembe fogtam az arcát.  Kezét az én kezemre tette. Azt hittem el akarja venni, de csak megsimogatta. Egyre közelebb és közelebb hajoltam hozzá, miközben oldalra döntöttem a fejemet, hogy ne érjen össze az orrunk, csak a szánk. Egy hosszú puszit adtam ajkaira, majd kicsit eltávolodtam és újra megcsókoltam. Kicsit kinyújtottam a nyelvemet is és finoman megnyaltam ajkait. Végül bejutást nyertem a nyelvéhez és táncba hívtam. Kezeimet a derekára vezettem, így közelebb húztam magamhoz. Ő a kezeit a nyakam köré fonta és közben beletúrt a hajamban. Éreztem, hogy minden izmom megfeszül, ahogy egyre jobban kívántam őt, de tudtam, hogy még nem kaphatom meg, így nagy önuralomra volt szükség, hogy az első gyengéd, szenvedélyes csókunk, ne formálódjon át vad csókolózássá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése