16. fejezet

Harry-vel tisztáztuk a dolgokat. Egyikünk se akar belebonyolódni egy komoly kapcsolatba, ezért megmaradtunk a barátság zónában. Pontosabban a kapcsolatunk barátság extrákkal. Én csettintek, ő fütyül és máris valamelyikünk ágyában kötünk ki. Nem tagadom, nagyon élvezem a helyzetet. Eddig mindig a jövőre koncentráltam, de semmi se jött össze, amit elterveztem, ezért úgy döntöttem, hogy sodródok az árral és csak is a jelenre koncentrálok…

A fiúk ma filmes napot terveztek, vagyis reggeltől estig ülnek a TV előtt és nézik a jobbnál jobb filmek. Én is csatlakoztam hozzájuk, de nem sokáig bírtam egy helyben ülni, ezért ha kellett valami nekik, akkor szóltak és lestem minden kívánságukat.

A fiúk spagettit akartak enni és én vállaltam, hogy megcsinálom nekik. Előkészítettem a hozzávalókat és megjelent mellettem Niall(?).

-Segíthetek? – kérdezte csibész mosolyával.

-Ha szeretnél. – erre csak bólintott és neki láttunk a főzésnek.

A mártás már kész volt és csak a tésztát kellett megfőzni. Niall háttal állt a konyhapultnak, majd amikor beletettem a tésztát a vízbe, én is a konyhapultnak dőlt vele szembe.

-Figyelj, én tudom, hogy mi történt a múltadban, és ha bármiben tudok segíteni, akkor csak szólj és számíthatsz rám.

-Köszi! – milyen kedves. Na állj! – Honnét tudod, hogy mi történt régebben? – értetlenkedtem, mert csak Harry-nek mondtam el a dolgokat.

-Hát…öhm… - vakargatta zavarában a tarkóját. Ekkor már biztos voltam benne, hogy eljárt Harry szája.

-Harry mesélte el, igaz? – vettem egy nagy levegőt, hogy megőrizzem a nyugalmamat.

-Sajnálom! Kérlek, ne szólj Harry-nek, hogy megemlítettem…

Éjfél után lehetett az idő, amikor átsettenkedtem Harry szobájába. Befeküdtem mellé és keltegetni kezdtem. Az ébredését nyöszörgések jelezték.

-Most akarod, cica? – kérdezte miután felébredt teljesen.

-Nem, csak kérdetnem kell valamit.

-Kérdezz! – felült az ágyban és felkapcsolta az éjjeli lámpáját.

-Nem fogok köntörfalazni… Mondtál valamit a fiúknak a múltamról?

-Tudod…izé… - vakargatta a tarkóját.

-Tudtam.

Ki akartam kelni az ágyból, mikor Harry megfogta a csuklómat és visszarántott. Elterültem az ágyon, mire fölém helyezkedett és az ajkait az enyémre tapasztotta. Nem csókoltam vissza, mert csalódtam benne. El akartam tolni magamtól, de ő erősebbnek bizonyult. Nem tudtam már ellenállni édes csókjának. Viszonoztam csókjait. Megnyalta az alsó ajkamat, jelezve, hogy bejutást kér nyelvemhez. Szétnyíltak ajkaim, így a nyelve átslisszant az enyémhez. Lábaimat átfontam dereka körül és fordította testhelyzetünkön, így én voltam felül.

-Hmmm, micsoda vadóc lettél. Ez tetszik! – jelent meg az arcán egy kaján vigyor.

-Pofa be! – kuncogtam, majd szájáról áttértem a nyakára.

Fél óra múlva fáradtan feküdtünk egymás mellé. Harry magunkra húzta a takarót.

-Ugye tudod, hogy még mindig haragszok rád! – bújtam ki a takaró alól és öltözni kezdtem.

-Ne haragudj! Csak kicsúszott a számon. – elhallgatott, majd felcsillant a szeme. – Még egy menet?

-Bolond vagy! – nevettem el magam.

Akkor?

Felhúzta az egyik szemöldökét és újabb fél órát töltöttünk a fellegekben. Míg ő a nyakamat szívta, addig én a hátát karmolásztam. Sajnos a nyögéseinket vissza kellett fogni, mert a szomszéd szobákban aludtak a többiek és nem akartuk, hogy megtudják a mi kis intim kapcsolatunkat. Mikor Harry a gyönyör pillanatába ért, egy szót mondott, amire azt hinné az ember, hogy semmiség, de hatalmas mögöttes tartalommal bír. A szó, nem volt más, mint az, hogy: szeretlek. Nekem sem volt sok hátra a csúcsig, de ezt a szót hallva ledöbbentem. Eltűnt az alhasamból a bizsergető érzés, amit addig éreztem. Hangos nyögésem hirtelen elhalkult. Szívverésem már nem az izgalomtól dobogott, olyan hevesen, hanem a meglepődöttségtől. Harry fáradtan dőlt mellém, míg én meredtem a távolba mozdulatlanul, lesokkolt állapotban. Nem kellett sok neki, ahhoz, hogy rájöjjön, hogy valami nincs rendben, amit szóvá is tett. Megkérdeztem tőle, hogy komolyan gondolta-e amit abban a pillanatban mondott. Más válaszra számítottam, de sajnos igazat mondott. Szeret. Ettől tartottam, hogy majd egyikünk többet fog érezni a másik iránt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az ő érzései vállnak komolyabbá és nem az enyémek. Sajnos össze kellett, hogy törjem a szívét, mert én nem így érzek iránta. Ennek a következménye, hogy véget ért a barátság extrákkal kapcsolatunk. Vége mindennek. Nem is a kapcsolatunkat sajnálom, hogy vége lett, hanem Harry-t, hogy meg kellett bántanom.